Tatrangi Sándor és neje, Benke Julianna, a két uzoni iskolamester egykoron egész vagyonát iskolaépítésre adományozta. Ezzel a nagylelkű gesztussal megteremtették a polgáriasultan városi jellegű nagyközség iskolájának működési kereteit.
Ezt megelőzően belső, a ma adatoltan 362 esztendős iskolában és a községben szellemi építkezés is folyt. Ily módon a külső és belső szellemi arculatformálás, a tudatos jövőépítés példájává vált az a nagyszabású ünnepség is, amellyel a múlt hét végén Uzon és a hozzá tartozó falvak apraja-nagyja az iskolaünnepen emlékezett.
Az iskolaünnep a község ünnepévé vált. A településcsoportban nem volt olyan intézmény, szervezet, amely ne kapcsolódott volna be. Központjába természetesen az iskolások és tanítóik, tanáraik kerültek. Az uzoni iskola és a község mai vezetői a történelmi spirál magasabb fokán megismételték azt, amit a régi jó iskolamesterek és a község lakossága elkezdett. A múlt évi iskolabővítés megpróbáltatásain túl vannak, az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola egész felújított épületcsoportot tudhat magáénak. A félezer iskolás kisebbik része a község falvaiból iskolabusszal érkezik, és ezzel távozik a községközpontból.
Uzonban van tehát, amit ünnepelni. Az alulról építkezés tapasztalata és tudománya adott, ez lehet az iskolai decentralizáció alapja. Az uzoniak képesek voltak arra is, hogy az országos elosztórendszerből kihasíttassák azt, ami megilleti őket, a részesedést abból, amit a saját értékteremtő munkájukkal országos szintre összehordtak. Uzon iskolaünnepe a tanügyet sújtó országos megszorítások közepette is derűt és bizakodást, a belső építkezés biztonságát rajzolta a résztvevők és az egész község arcára.
