A XVI. világbajnokság
A világbajnokság főpróbáján, az atlantai olimpián nigériai győzelem született (Nigéria—Argentína 3—2). Alighogy befejeződött az olimpiai labdarúgótorna, a nigériai játékosok földrészt változtattak, a döntőn szereplők mind Európába szerződtek.
Itt készültek a XVI. világbajnokságra. Na de nézzük, mely harminckét csapat — először ennyi egy világbajnokság döntőtornáján — jutott ki a franciaországi döntőre: Dánia, Anglia, Norvégia, Ausztria, Skócia, Bulgária, Spanyolország, Hollandia, Románia, Németország, Jugoszlávia, Belgium, Horvátország, Olaszország, Argentína, Paraguay, Kolumbia, Chile, Szaúd-Arábia, Dél-Korea, Japán, Irán, Mexikó, Egyesült Államok, Jamaica, Nigéria, Tunézia, Dél-Afrika, Kamerun, Marokkó, na és természetesen a címvédő Brazília, valamint a házigazda Franciaország. A nagy menetelés végén négyen maradtak állva — Hollandia, Horvátország, Brazília, Franciaország —, hogy megvívjanak a bajnoki címért, a világbajnokság érmeiért.
A kisdöntő:
Horvátország—Hollandia 2—1 (1—1). Párizs, Parc des Princes stadion, 49 000 néző. Vezette: Chaves (paraguayi). Horvátország: Ladics—Soldo, Stimac, Bilics—Sztanics, Boban (Tudor, 86.), Proszinecski (Vlaovics, 78.), Aszanovics, Jarni—Jurcsics, Suker. Hollandia: Van der Sar—Stam, F. de Boer, Numan—Jonk, Davids, Seedorf, Cocu (Overmars, 46.)—Zenden, Bergkamp (Van Hooijdonk, 58.), Kluivert. Gólszerzők: Proszinecski (13.), Zenden (22.), Suker (35.).
A 13. percben Suker szöktette a bal oldalon megiramodott Jarnit, aki a büntetőterület előtt keresztbe futott a labdával, majd Proszinecskihez játszott, ő lefordult Numanról, és jobbról, mintegy hat-hét méterről, bal külsővel a léc alá csavarta a lasztit. 1—0. Sokáig nem örülhettek a horvátok. Kilenc perccel később Zenden a horvát térfél közepéről nagy lendülettel kapura iramodott, majd húsz méterről bal külsővel a léc alá csavarta a labdát. 1—1. Meg sem várták az ,,akadémiai negyedóra" letelték, a horvátok újra hálót zörgettek. A 35. percben Aszamovics cselezgetett a hollandok tizenhatosa előtt, majd visszagurított az érkező Boban elé, aki egyből Sukerhez passzolt, ő pedig a meglepődött Van der Sar mellett a kapu bal alsó sarkába lőtt. 2—1. Még hátravolt egy félidő. Sajnos, erre a tulipánok nem nyíltak ki, s maradt a 2—1.
A döntő:
Franciaország—Brazília 3—0 (2—0). Saint Denis, 80 000 néző. Játékvezető: Szaid Belkola (marokkói). Franciaország: Barthez—Thuram, Laboeuf, Desailly, Lizarazu—Karembeu (Boghossian, 57.), Deschamps, Zidane, Petit, Djorkaeff (Viera, 75.)—Guivarc’h (Dugarrz, 66.). Brazília: Taffarel—Cafú, Aldair, Junior, Baiano, Roberto Carlos—Leonardo (Denilson, 46.), César Sampaio (Edmund, 74.), Dunga, Rivaldo—Ronaldo, Bebeto. Piros lap: Desaillz (68.). Gólszerzők: Zidane (27. és 45+2), Petit (90+3).
A 27. percben Petit jobb oldalról ívelt be szögletet, Zidane ugrott a legjobb ütemben, és fejéről a brazil kapuba vágódott a labda. 1—0. Mi tagadás, Taffarel bent ragadt a gólvonalon. A félidő ráadásában Djorkaeff bal oldali szögletét ismét Zidane értékesítette, és ismét fejjel. 2—0. Változatos, jó iramú küzdelmet hozott a második félidő, sok gólhelyzetet, de gól csak egy esett, a 93. percben Vierra szöktette Petit-t, aki a tizenhatoson belülről magabiztosan helyezett Taffarel kapujába. 3—0. Nemigen számítottunk ilyen fölényes francia győzelemre.
A dobogósok: 1. Franciaország, 2. Brazília, 3. Horvátország. Gólkirály: Davor Suker (horvát) 6 góllal.
Először Ázsia földjén
Közös rendezésben — Japán és Dél-Korea — került sor az első ázsiai világbajnokságra. Természetesen, harminckét csapat került a döntőtorna mezőnyébe, és természetesen csoportküzdelmeken, majd nyolcaddöntőn át igyekeztek a végső cél felé. A legjobb nyolc közé jutottak: Németország, Anglia, Szenegál, Spanyolország, Egyesült Államok, Brazília, Törökország, Dél-Korea. Kétszer is az aranygól — először a világbajnokságok történetében — döntött Szenegál és Dél-Korea javára. A negyeddöntő rostája tovább „kegyetlenkedett", s olyan csapatokat ejtett ki, mint Anglia, Spanyolország. A négy közé jutottak: Brazília, Németország, Törökország és Dél-Korea. A két utóbbi bizony vaskos meglepetést okozott, hogy aztán a következő lépésben kiestek, az más kérdés: Németország—Dél-Korea 1—0, Brazília—Törökország 1—0.
Kisdöntő:
Törökország—Dél-Korea 3—2 (3—1). Tedgu, 65 000 néző. Játékvezető: Mane (kuvaiti). Törökország: Rüstü—Fatih, Bülent, Alpay, Emre Belözoglu (Hakan Ünsal, 41.)—Ergün, Ümit Davala (Okan, 76.), Tugay, Bastürk (Tayfur, 86.)—Hakan Sükür, Ilhan. Dél-Korea: Li Von Dzse—Szong Csong Gug, Li Min Szung, Hong Mjung Bo (Kim Te Jung, 46.), Li Eul Jong (Csa Du Ri, 65.)—Park Dzsi Szung, Ju Szang Csul, Li Jung Pjo, Li Csun Szo—An Dzsung Hvan, Szeol Ki Hjeon (Csoj Te Uk, 79.). Góllövők: Hakan Sükür (1.), Ilhan (13. és 32.), illetve Li Eul Jong (9.), Szong Csong Gug (90+2).
A bronzcsata a focivilág nagy változásainak idejét harangozta be, hiszen alig akadt valaki, aki e világbajnokság rajtjánál megtippelte volna, hogy már a küzdelemsorozat elején elvéreznek a nagy esélyesek, s a véghajrában versenyben marad két, a labdarúgóvilágban kis ország együttese.
A döntő:
Brazília—Németország 2—0 (0—0). Jokohama, 72 370 néző. Játékvezető: Collina (olasz). Brazília: Marcos—Cafú, Lucio, Edmilson, Roque Junior—Kleberson, Gilberto Silva, Roberto Carlos—Rivaldo— Ronaldonho (Juninho, 85.), Ronaldo (Denilson, 90.). Németország: Kahn—Frings, Linke, Ramelow, Metzelder—Schneider, Hamann, Jeremies (Asamoah, 78.), Bode (Ziege, 84.)—Neuville, Klose (Bierhoff, 74.). Gólszerző: Ronaldo (67. és 79.).
A 67. percben Rivaldo tizennyolc méteres lövését Kahn nem tudta megfogni, a kiejtett labdát a berobbanó Ronaldo alig öt méterről a hálóba gurította. 1—0. A 79. percben Kleberson adott be jobbszélről középre, Rivaldo átlépte a labdát, Ronaldo érkezett, egyet igazított rajta, majd tizenhat méterről laposan a bal alsó sarokba lőtt. 2—0. Brazília ötödik — 1958, 1962, 1970, 1994, 2002 — világbajnoki címét szerezte meg
A világbajnokság gólkirálya: Ronaldo (brazil) 8 góllal.
Még egy olasz világbajnoki cím
Jó három évtized alatt másodszor adatik meg a németeknek, hogy házigazdái legyenek a labdarúgó-világbajnokságnak. Nem sok nemzet mondhatja el ezt.
2006. június 9-re ebben a felállításban sorakozott fel a mezőny: a címvédő Brazília, a házigazda Németország és Anglia, Svédország, Hollandia, Szerbia és Montenegró, Lengyelország, Portugália, Olaszország, Csehország, Horvátország, Svájc, Franciaország, Spanyolország, Ukrajna, Argentína, Ecuador, Paraguay, Egyesült Államok, Costa Rica, Mexikó, Trinidad és Tobago, Angola, Ghána, Togo, Tunézia, Elefántcsontpart, Irán, Dél-Korea, Japán, Szaúd-Arábia, Ausztrália.
Az igazi szűrő a negyeddöntővel „élesedett", itt már többszörös világbajnokok is búcsúra kényszerültek: Franciaország—Brazília 1—0 (0—0), Németország—Argentína 1—1 (0—0, 1—1, 1—1), tizenegyesekkel: 4—2, Olaszország—Ukrajna 3—0 (1—0), Portugália—Anglia 0—0, tizenegyesekkel: 3—1. Aztán tovább éleződött a harc, de most már az elődöntőben: Olaszország—Németország 2—0 (0—0, 0—0, 0—0), Franciaország—Portugália 1—0 (1—0). Mi tagadás, nem erre a döntőre, erre az érmes csatára számított a közvélemény jó része. Na de hát...
Kisdöntő:
Németország—Portugália 3—1 (0—0). Stuttgart. Játékvezető: Kamikava (japán). Németország: Kahn—Jansen, Metzelder, Nowotny, Lahm—Schneider, Frings, Kehl, Schweinsteiger (Hitzisperger, 80.)—Podolski (Hanke, 71.), Klose (Neuville, 65.). Portugália: Ricardo—Paulo Ferreira, Fernando Meira, Ricardo Costa, Nuno Valente (Nuno Gomes, 70.)—Simao Sabrosa, Costinha (Petit, 46.), Deco, Maniche, Cristiano Ronaldo—Pauleta (Figo, 77.). Gólszerzők: Schweinsteiger (56. és 79.), Petit (61. — öngól), illetve Nuno Gomes (88.).
Két-két gólt lőttek a csapatok, a baj ott kezdődött, hogy a portugálok egyik gólja öngól volt, s ezzel háromgólos előnyhöz jutottak a hazai környezetben játszó németek. Ekkora előnyt még Eusebióék sem tudtak volna megfordítani.
A döntő:
Olaszország—Franciaország 1—1 (1—1, 1—1, 1—1), tizenegyesekkel: 5—3. Berlin. Játékvezető: Elizondo (argentin). Olaszország: Buffon—Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso—Camoranesi (Del Piero, 86.), Perrotta (Iaquinta, 61.), Pirlo, Gattuso, Totti (De Rossi, 61.), Toni. Franciaország: Barthez—Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal—Ribéry (Trezeguet, 100.), Vieira (Diarra, 56.), Makelele, Zidane, Malouda—Henry (Wiltord, 107.). Piros lap: Zidane (110.). Góllövők: Zidane (7. — tizenegyesből), Materazzi (19.).
A rendkívül kemény küzdelemben a higgadtabb, jobban összpontosítani tudó olaszok szerezték meg a győzelmet tizenegyespárbajban, ahol Pirlo, Materazzi, De Rossi, Del Piero, Grosso révén mind az öt büntetőt értékesítették, a franciák három tizenegyesét Wiltord, Abidal, Sagnol váltotta gólra, Trezeguet volt, aki hibázott. Ez az olasz győzelem a negyedik világbajnoki címüket jelentette.
