A bizonytalanság — amelyre jócskán rátett felelőtlen, már-már provokatív nyilatkozatával néhány szakszervezeti vezér — ugyanis a legjobb szándékot is képes sötét árnyékba tolni.

Márpedig bizonytalanság volt bőven még hétfő reggel is, bár a háromszéki érettségi központok nagyobb arányban álltak készenléti állapotban, mint ahogy az az elmúlt hét utolsó napjaiban körvonalazódott. Egy órával a soros érettségi vizsga kezdete előtt a Puskás Tivadar Szakközépiskola még a feketelistán volt, olyannyira, hogy a tanfelügyelőség illetékese is ódzkodott megnevezni az egyetlen ,,renitens" tanintézményt, nyilván abban a reményben, hogy az utolsó pillanatban ott is minden megoldódik. Így is történt, ez azonban aligha módosítja az összképet.

A sztrájkban való részvétel ugyanis egyre inkább presztízskérdéssé alakul, számháborúvá, amely egyik vagy másik erővonal dominanciáját hivatott alátámasztani. Vezérkari jelentésekre emlékeztetően érkeznek a hírek, amelyek szerint hol ,,mindössze" két és fél iskola lóg ki a fegyelmezett tornasorból, hol aggasztóan sok, azaz négy. Az esetenként egymásnak ellentmondó adatok persze elsősorban arra szolgálnak, hogy statisztikákat erősítsenek, de legfeljebb arra jók, hogy tanárt és szülőt egyaránt elbizonytalanítsanak egy önmagában indokolt tiltakozási kezdeményezésben való részvétel jogosságában. No meg arra, hogy rohamosan növekvő repedéseket okozzanak a szolidaritás és a szakmai lelkiismeret falán. Mert állítólag nem nagyon találkozni olyan elvetemült tanárral, akit hidegen hagyna az általa évekig pallérozott diák egyetemi bejutásának sorsa, s ha mindez még társadalmi rosszallással is társul, ember legyen a talpán, aki magabiztosan jár az elvszerűség és lelkiismeretesség közötti keskeny ösvényen.