Síppal, dobbal — épp nádi hegedűvel nem, de kereplővel, trombitával, kézi szirénával fejezték ki tiltakozásukat a kormány intézkedése ellen, miszerint 25 százalékkal csökkentenék a költségvetési intézmények dolgozóinak bérét, s 15 százalékkal a nyugdíjakat, no meg egy sor jövedelemkiegészítést megvonnak. A szakszervezeti vezetők felszólalásaikban több mint egy órán át ostorozták az államfőt, miniszterelnököt, kormányt, utóbbi lemondását követelve, s a tömeg utánuk skandálta: Le a kormánnyal! Egy-egy hangzatos felhívás befejeztekor a hangszórók üvöltötték a megzenésített szlogent: „România, trezeşte-te!" (azaz: Ébredj, Románia!), igazi balkáni hangulatot árasztva Háromszék központjában.

A tömeg prefektúra felőli része volt a legzajosabb, a téren levők feliratokat emeltek a magasba, zászlókat lengettek, köztük a letűnt Románia Szocialista Köztársaság és a Román Kommunista Párt hivatalos zászlaját is. A feliratok között szerepel: ,,Băsescu, Ceauşescu mellett a helyed!", vagy,,Dolgozni szeretnénk, nem koldulni", má­sutt ,,Miért mi szívunk mindig, ha ti elrontjátok?!" Távolabb, ahol a kürtök nem zavartak annyira, a színház felőli részen, meg a park szélén az emberek egymás között osztották a politikai és gazdasági helyzetet.

Miért pont tőlünk veszik el a pénzt, miért nem maguktól, amikor amúgy is annyit keresnek? Nem csoda, ha ma a legkeresettebb szak a politológia, hisz politikusként lehet lopni, csalni, hazudni, s meggazdagodni. Miért nem a beruházásoktól vonják el a pénzt? — hangzott a szónokinak szánt kérdés, ám a kolléga megadta a választ: azért, mert onnan le lehet nyúlni, a fizetésünkből viszont nem. Miért nem a hadsereg finanszírozását csökkentik, egyáltalán minek tartjuk a hadsereget, hisz amúgy sem támad meg senki, ha meg igen, akkor nekünk annyi — hadsereggel vagy anélkül. Egyesek kevesellték a tüntetők számát, szidva azokat, akik amúgy sztrájkolnak, s mé­gis otthon maradtak. S akkor a közömbösség került terítékre, mondva, megérdemeljük, amit kapunk, ha arra sem vagyunk képesek, hogy összefogjunk, s tüntessünk. Tudják ezt nagyon jól odafönt, Bukarestben, ismerik a né­pet, azért merik ezt megtenni. S a nép tűr, és nagyrészt hallgat, s akkor ismét megvonások következnek. Az a baj ezzel a néppel, hogy tűr. Ilyen fajta. A Ceauseşcu-rendszerben is egymást követték a megszorítások, elvették a meleg vizet, megvonták a fűtést, a villanyáramot, nem kaptunk élelmiszert, s minden egyes megszorítás után csak azt hallottuk: ,,Mai rău să nu fie!" (Csak ennél rosszabb ne legyen). Ilyen, s ehhez hasonló szövegeléseket lehetett hallani.

A tüntetők között felismertük a megyeháza, a sepsiszentgyörgyi városháza, az árkosi, uzoni, kökösi községháza alkalmazottjait, szakszervezetis mellényükről az egészségügyieket, tanítókat, tanárokat, lelkészeket, színészeket láttunk, s voltak jócskán nyugdíjasok is. Arányaiban sokan voltak megyeszékhelyen kívüliek, mind önkormányzati alkalmazottak, mind tanügyi oktatók. Néhányuktól megkérdeztük: miért tüntetnek?

Háromnegyed bér — háromnegyed tabletta?

Túl szegények vagyunk, így nem lehet tovább élni — mondja Nagy Edit, a kovásznai szívkórház alkalmazottja. Húsz éve ezt tesszük, mindig csak várunk, várjuk, hogy jó legyen. De soha nem következett be. Menjen Băsescu, menjen Boc, menjen ez a kormány, jöjjön egy olyan, amely meg tudja oldani a helyzetet! Férjem nyugdíjas, én költségvetési alkalmazott, iskolás gyermekünket el kell tartanunk. Miből? 25 százalékot tőlem, 15 százalékot tőle vonnak le, miből? Hogyan lehet megélni? Jön a tél, az óriási közköltség, a 600 lejes fizetésből ezt nem lehet megoldani.

Szombat-vasárnap, ünnepnapokon dolgozunk, így is kevés a pénz, s abból is el akarnak venni! — duzzog Dobra Csaba sepsiszentgyörgyi mentős. Még nagyobb összetartás kellene, mert kevesen vagyunk, s ennyien nehéz valamit elérnünk — véli.

Hozzá csatlakozik Bá­lint József, a megyei kórház sürgősségi osztályának munkatársa: amikor a bőrükön érzik majd az emberek a megszorításokat, akkor még többen jönnek. Ez csak a kezdet. Drágítják a gázt, levágják a fűtéstámogatást. Kíváncsi leszek, amikor az első csökkentett fizetést megkapjuk, mit szólnak azok, akik most nem jöttek el?

Józsa Mária, a baróti kórház munkatársa félig viccesen, félig aggódva mondja: akkor nézzék meg magukat, amikor háromnegyed tablettát adunk egy helyett!

Szolgarendszer felé

Elfogadhatatlan, hogy ennyi pénzért dolgozzék egy ember! — háborog Ugron Szabolcs matematikatanár, aki Mikó­újfaluban a Fejér Ákos Általános Iskolában tanít. Még ebből a 800 lejes fizetésből is nehéz megélni, hát még, ha elveszik negyedét!

Kozma Csaba, a sepsibodoki Henter Károly Általános Iskola magyartanára bővebben fejti ki ottlétének okait. ,,Az állami szféra alkalmazottjaként azért vagyok itt, mert ez a gazdasági helyzet kibírhatatlan, a megszorító intézkedések lehetetlenné teszik a lakosság megélhetését. Tanárként két szempontból is. Egyrészt, mert úgy tűnik, a megszorító intézkedések mellett a tanügyet térdre akarják kényszeríteni. Az új tanügyi törvény akkora hatalmat ad a politikum kezébe, hogy ha az életbe lép, oda fog vezetni, hogy a tanügy a politika eszközévé válik, ez azt jelenti, gerinctelen emberek fognak gerinctelen ifjúságot nevelni, s ez közép- és hosszú távon oda vezet, hogy egy térdre kényszerített társadalommal azt csinálnak, amit akarnak. Másrészt: a tanügy mind felszereltség, mind juttatások szempontjából a szakadék szélén áll, s ha ez így marad, egy-két éven belül nem lehet oktatási rendszerről beszélni Romániában, csak szolgarendszerről.

Semmibe vesznek

Szégyentelen, nyomorúságos, 500—600 lejes fizetések vannak a kertészetben — magyarázza György Ignác, a sepsiszentgyörgyi kertészet munkatársa. Ennyiért nem lehet jó kedvvel, teljes odaadással dolgozni, nem lehet jó munkát végezni. Hisz az ember esze akarva-akaratlanul a megélhetésén jár: miből biztosítja családjának a betevő falatot? És nagy a bizonytalanság, a becsületes munkát semmibe veszik, a becsületes embert megalázzák.

Kerekes Ferenc, a sepsiszentgyörgyi városháza munkatársa elmondta, mind ő, mind a felesége a költségvetési rendszerben dolgozik, bankhitelt kell törleszteniük. Két lányuk van, egyik egyetemista. Sokba kerül: évi 4000 lej a tandíj, s havi 200 euró a lakbér és a megélhetés. Terepmunkáját eddig saját autóval, saját üzemanyaggal végezte, így is nehéz volt, de ez lehetetlen lesz ezentúl. Hangsúlyozza: jogtalanul veszik el az emberek pénzét.

Vegyenek el a saját fizetésükből!

Ifj. Erőss Péter betegnyugdíjas tiltakozik amiatt, hogy 15 százalékot le akarnak vágni a járandóságából. Azért, hogy én rokkantnyugdíjas vagyok, az egészségügyi rendszer a hibás, most betegen itt kell kiabálnom azért, hogy a kormány mondjon le, az RMDSZ lépjen ki a kormányból. Ilyen RMDSZ nem kell! Az olyan érdek-képviseleti szervezet, amely nem bennünket képvisel a kormányban, lépjen le!

Szász Ferenc nyugdíjas, volt politikai elítélt a kormány helytelen intézkedései ellen tiltakozik. A nyugdíjasnak hagyjanak békét, mert dolgozott eleget, fizette a nyugdíjalaphoz való hozzájárulást, a különböző díjakat, illetékeket, az egészségbiztosítást, a társadalombiztosítást, mit foglalkoznak ilyen marhaságokkal, hogy a nyugdíjat megadózzák, levonnak 15 százalékot, az állami dolgozóktól meg 25 százalékot?! Mit akar ez a kormány? Hogy képzeli ezt? A nép hagyja el az országot? Akkor ki fog dolgozni. Az ifjúságot már elűzték. Megszüntették a munkahelyeket. Akármilyen demokráciában élünk, de tönkretették az egész országot s a népet. Elmegy az ember az orvoshoz, aki egy hónapban csak egyszer írhat fel gyógyszert. Ha halálos betegség ér utol, küldőpapír kell a sürgősségre is? Nem nézik a nép érdekét, hogy egy cseppet jobban éljen. Az egészet le kellene lőni! A román nép egy része nagyon igénytelen, számára mindegy, hogy mit eszik, de nekünk nem! Rendszeresen drágítanak, a nyugdíjat nem emelik. El akarnak venni a nyugdíjunkból! Vegyenek el a saját fizetésükből, mert ott szunnyadoznak a parlamentben, felveszik a nagy pénzeket, a fizetésen kívül a kiszállási pénzeket, protokollköltséget. Hagyjanak békét nekünk, hogy éljünk nyugodtan!

Ne bohóckodjanak!

Azért sztrájkolok, hogy éjjel nyugodtan tudjak aludni, hogy ha nem is minden erőmmel, de legalább jelenlétemmel megpróbálom jelezni, hogy nem értek egyet ezekkel a megszorításokkal, ezen belül nem érzem azt, ha ezeket az intézkedéseket bevezetik, hosszú távon megoldást jelentene az ország helyzetére, vagy egyáltalán jó útra terelné azt — fejtette ki érdeklődésünkre Pálffy Tibor színművész. Sokkal, de sokkal nagyobb gondok vannak, mint hogy százalékokkal bohóckodjanak, miközben megnyomorítanak százezreket. Ez is a kormány képtelenségéről szól — tette hozzá.

Mondjon le a kormány!

A szakszervezeti tüntetésen a felszólalók hangsúlyozták, nem értenek egyet a tervezett megszorításokkal. Elegük van a vezetők tehetetlenségéből és abból, hogy az embereket akarják megnyúzni. Ha a kormány nem képes a helyzetet megoldani, mondjon le.

Sűrű dudálás, sípolás, hujjogás közepette Bong Vilmos, az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés megyei elnöke a politikai elitet ostorozta. A diákokat és szülőket a tanárok ellen, a magánszférában dolgozókat a közalkalmazottak ellen uszítják, mert féltik kiváltságaikat. Manipulálható juhnyájnak tekintik a népet, s próbálnak még egy rend bőrt lenyúzni róla. Szétverték a közvagyont, nemzetgazdaságot, nem maradt más ellopni való, nem maradt más pénzforrás, csak a mi zsebünk. De van megoldás: mondjon le a kormány! 120 milliárd euró Románia adóssága. Ezt gyermekeink, unokáink fogják megfizetni. A politikai vezetők beadták jövőnket a zálogházba. Miért az egyik napról a másikra tengődő polgárok pénze kell nekik, s nem a feketegazdaságban rejtőző, az adócsalásokból származó, az állami ügynökségekbe bújtatott klientúra költsége? Vagy érdekeltek, vagy csak ennyire képesek. Akkor tűnjenek el! A 24. órában fogjunk össze! Mondjon le a Boc-kormány! — zárta szónoklatát a szakszervezeti vezető.

Le a kormánnyal! — skandálta a tömeg.