A trianoni diktátum csak fegyvernyugvást jelentett a vesztes országoknak. A legyőzött Magyarországnak olyan nemzeti megaláztatásokat, szociális és gazdasági terheket hozott, hogy belpolitikájában óhatatlanul a revíziós mozgalom ébredését és állandó jelenlétét eredményezte. Ezt Bethlen István miniszterelnök 1925. évi nyilatkozata szerint „nem a kormányoknak, hanem a társadalomnak kell csinálnia".
E revíziós mozgalom számos hajtása közé sorolható az 1925-ben a maroshévízi Urmánczy Nándor által meghirdetett Országzászló Mozgalom, mely a megcsonkított ország helységeiben az elszakított területekre emlékeztető szobrok és emlékművek állítását, az új határ mentén az ország keresztre feszítettségét szimbolizáló szakrális jelképek — keresztek, kálváriák — emelését tűzte céljául. Számos plakát, röpirat, képeslap terjesztése a követelések állandó lebegtetésének eszközéül szolgált. Ez utóbbiból mutatunk be két korabeli, városunkkal kapcsolatos képes levelezőlapot.
Az egyiken a képeslapok esetében szokatlan eljárást fedezünk fel: a neves budapesti Divald-Monostory Fényképészeti Műintézet által 1916-ban kiadott, a Székely Nemzeti Múzeumot ábrázoló képeslap raktáron maradt példányait látták el a 20-as években revíziós követelést megfogalmazó felülnyomással.
A budapesti székhelyű, Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének felkérésére a 30-as években Gönczí Gebhardt Tibor — a későbbi Munkácsy-díjas grafikusművész, számos plakát, hirdetés, embléma, képeslap és bélyeg tervezője — tizenkét képes színes levelezőlapból álló sorozatot készít, melynek egyikére a Székely Nemzeti Múzeum épületét rajzolta.
