Ha megnövök, édesapa leszek! FAZAKAS ISTVÁN FELVÉTELE
A múlt héten a női szerepről volt szó a kerületi Háló-találkozón a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban elhangzottak alapján.
Keresztes Zoltán miklósvári plébános előadásában kiemelte, hogy akkor válhatunk híddá a másik ember és a társadalom számára is, ha jók a tartóoszlopok: egyik felől a nő, az anya, másik felől a férfi, az apa. Ezeket az oszlopokat kell megerősíteni, hogy a jövő társadalma, így az egyház is élő és hiteles közösség legyen. Elhangzott az is, hogy vannak téves női szerepek, amikor a nők (édesanyák, feleségek) nem engedik felnőni a férfit, azaz — nem csak szükség esetén — mindent megoldanak helyette, és így ő a felelősség alól kibújva örök nagy gyerek marad élete végéig.
Az előadó kiemelte, hogy ma nagyon apátlan világban élünk. A statisztikák riasztó adatokat tárnak elénk a család válságáról, a gyermekek tucatjai családon kívül születnek, ennél jóval nagyobb azok száma, akiket édesanyjuk egyedül nevel. Bácsikat, felnőtt férfiakat ismernek a gyermekek, de édesapákat egyre kevesebben. Hogy ez milyen következményekkel jár, talán ma még fel sem mérik. De az apátlanul felnövekvő fiatal sebzettségéről, romlásáról a bűnözési statisztikák egyre riasztóbb jelzéseket adnak.
Richard Rohr, az Egyesült Államokban született ferences szerzetes lelkigyakorlatokat, előadásokat tart férfiaknak azzal a szándékkal, hogy segítse a férfitársadalmat a hiteles férfikép kialakításában. A férfi útja című könyvében azt írja: ha egy férfi nem képes hinni önmagában, ha nem tudja, hogy benne lakozik a teremtő erő forrása, ez dühöt és erőszakosságot szabadít fel. A düh és erőszakosság az ellen a világ ellen irányul, amely nem adja meg a férfinak azt az erőt, amelyre tulajdonképpen szüksége lenne.
A nőknek is fontos, hogy lássák és tudják, mit kell tennie egy férfinak, hogy igazi férfi, hiteles családapa, példakép legyen. Ebben a munkában a nőknek is nagy szerep jut, hisz ahogy mondani szokták: ,,minden hiteles férfi mögött egy nő áll". A ferences atya felvázolja azt a két utat, amelyet bejárva a férfi igazán férfi, példakép és hiteles ember lehet: az egyik a János apostolhoz vezető út (érzelmi, gyengéd), a másik a Keresztelő Szent Jánoshoz vezető út (hűséges, szókimondó, Istenre figyelő).
Keresztes Zoltán a továbbiakban kifejtette: a romantika korát kivéve talán korábban soha nem engedte meg magának ilyen sok férfi, mint ma, hogy végre érzései legyenek, s kimutassa azokat. Ma már lehetséges érző szívűnek lenni, amint azt egyes filmek is mutatják. Ez új és nagy szabadságot jelent. Ezt nevezi a ferences atya János apostol útjának. Miért? János apostol férfi voltában olyannyira biztos, hogy megengedheti magának, hogy fejét Jézus keblére hajtsa a tizenkét tanítvány körében, akik mindannyian férfiak. Nem szégyenkezik, nem fél. A legtöbb férfi számára ez manapság elképzelhetetlen. Olyan elemi félelmünk van mindattól, ami csak a legtávolabbról is a homoszexualitásra emlékeztet, hogy aligha lehetséges egy férfinak a másik férfi iránti érzéseit kimutatnia. Ez a mi kultúránkban elképzelhetetlen. Gyakran beszélünk arról, hogy a nő ,,gyöngévé" teszi a férfit. A nő ugyanis szükségünkre és a teljesség utáni vágyra emlékeztet bennünket. Férfiként elborzadunk a gyengeségtől. A hatalom és az erő imponál nekünk. A hamis férfierő prototípusát az Evangéliumban Péter testesíti meg: nem képes elfogadni, hogy Jézusnak szenvednie kell, és meg kell halnia. A ,,gyenge" János az egyetlen tanítvány, aki mindvégig kitart, még a kereszt alatt is, együtt az asszonyokkal! Mivel magába engedte a szeretet gyengeségét, a megfeszített kiszolgáltatott odaadása elől sem kell kitérnie. Ez lenne az első utazás, ami még nem minden. Jó, ha a férfi megteszi a belső utazást a benne lévő nőiesség irányába, meri vállalni érzelmeit, szembe tud nézni vágyaival, azonban útra kell kelni a férfioldal felé is.
Ezt az utat nevezi a szerző Keresztelő Szent János útjának, mely magányos út. Ő a puszta embere. Nem a divatot követi, nem hízeleg. Figyelmét az Úrra fordítja, hogy senki és semmi ne terelje el Istentől. János a szókimondás embere. Ha valaki rászorul arra, hogy mindenkinek tetsszék, mindenfelől simogassák, akkor sohasem lesz igazi férfi belőle... Ő nem tudja elviselni a kétkulacsos politikát. Kérlelhetetlen, akárcsak Illés, amikor így vonja kérdőre Izrael népét: Meddig sántikáltok még kétfelé? János a hűség embere. Kételyek közt, magára hagyottan a börtönben, igazságának tudatában, élete árán is hűséges marad Istenhez.
Ezen két út az, amelyet végigjárva lesz a férfi az, akinek az Isten őt megálmodta.
