A kisgyermekes anyák, mint mondják, nagyon örvendenek a nemrég átadott öt új játszótérnek, az idén még felépülő újabb ötnek, de úgy vélik, hogy a tervezők nem elég figyelmesek.
Vagy nincsenek nekik egy és három év közötti kisgyerekeik, különben tudnák, ebben a korban a fiúk és a lányok is nagyon szeretnek homokozni. Ám a kavics sehogy sem áll össze teknősbékává a homokozóformában. Annyi hely akadna talán minden játszótér sarkában, amennyi egy gödörnyi minihomokozó létrehozására kell. (Talán érdemes lenne Kolozsvárra, a Monostor negyedi játszóterekre küldeni játéktértervezőinket tapasztalatcserére, fantáziájuk gyarapítására.) A Pro Vitam kezelőközpont előtt az októberi nagy parkosítási láz hevében eltüntetett szemetesláda helyébe kilenc hónap múltán sem voltak képesek egy másikat szerelni, hogy ne kelljen gyerekkocsiban hazatolni az almacsutkát, a csokis- és kekszespapírokat, már annak, aki nem hagy maga után szemetet. A Testvériség sétány újonnan parkosított részéből elszállították a betonpadokat, helyükre szereljenek olyanokat, amilyeneken a központban örvendenek a napfénynek nyugdíjasaink. Hiszen az újonnan kövezett járdán unokákat, a néhány hetes, hónapos apróságokat levegőztető mamák, papák szívesen leülnének tereferélni a virágok mellé, amíg a drága utódok homokvárakat építenek vagy a jövőről álmodoznak!
