Napi egymilliárd tévénéző, közel 40 millió helyszíni rajongó, több ezer milliárd forintos fejlesztések, több százezer új munkahely, dollármilliárdos gazdaságélénkítő hatás.
Ilyen és hasonló gazdasági adatok bástyázzák körbe az állítást, miszerint az év legnagyobb érdeklődéssel várt, az olimpiai játékok után a második legjelentősebb gazdasági hatású sporteseménye kezdődött el tegnap a Dél-Afrika—Mexikó összecsapással. No meg a kevésbé mérhetők, de annál hangzatosabbak, amelyek közül a ,,minden idők leg..."-je a legkézenfekvőbb és legkevésbé megragadható. A sporttörténelmi vonzat mindenesetre máris kétségtelenül adott, hiszen először rendezheti afrikai ország a futball-világbajnokságot.
A szurkoló számára persze mindez legfeljebb másod-harmadrangú szempont, neki a mérkőzések, a játék, a gólok a fontosak, a Green Point-stadionról pedig nem az apartheidellenes harc megcsúfolása jut az eszébe, hanem az, hogy milyen jól is fest madártávlatból. Merthogy a szurkolói lét nem a racionalitás állapota, hanem valami olyan bódulat, amelyhez fogható legfeljebb a szerelem, annak is a válságosabb változata. A futball ugyanis egyesek szerint élet-halál kérdése. Ez azonban nem teljesen igaz, sokkal több annál — szól a Bill Shanklynek, a Liverpool hajdani legendás menedzserének tulajdonított alaptétel. De ha már ennél a metaforánál kell maradni, inkább halál kérdése. A szurkoló ugyanis belehal egy ilyen világbajnokságba, előbb a várakozásba, aztán a élményekbe, a sikerekbe, a csalódásokba, aztán abba, hogy befejeződött.
Ha a résztvevők szemszögéből vizsgáljuk, a siker egyeseknek olykor tényleg az életet, a kudarc pedig a mások halálát jelentette. A magyar szakmai és laikus közvélemény többnyire ,,belehalt" a csapatok vb-szerepléseibe. Máig általános a meggyőződés a magyar lélekszférában, hogy súlyosabb csapás és méltánytalanság soha senkit nem ért, mint 1954-ben az Aranycsapatot. Ugyanaz a mérkőzés Németország számára a világbajnoki történelem legfelemelőbb fejezete, a berni csoda, amely — vallják ma is sokan — a vesztes világháború után az egész német nemzetet talpra állította.
Így történik ez vb-ről vb-re. Féléletnyi káros szocializálódás közepette négyévente visszavedlünk néhány hétre gyerekké, dacolva világgal, feleséggel, anyóssal, előítéletekkel és munkafegyelemmel. Dél-Afrikában egy hónapon önbecsülésről és nemzeti büszkeségről zengenek az őrületbe kergető vuvuzelák. A pártatlan nézőnek és a szurkolónak azt üzenik: mégis csak van valami biztos ebben a fejére állt világban.
