Kovászna-térkép a Kőrösi Csoma Sándor téren
Utcanév-átkeresztelő kálváriajárásba kezdett Erdélynek valamennyi magyarlakta települése. Sepsiszentgyörgy is — erről sokat olvashattunk lapunkban —, de íme Barót, sőt, Kommandó is... és nem utolsósorban Nagyvárad, ahol, amint hallhattuk, botrány lett belőle. Ritkán adatik meg kisvárosi ember számára az a hatalmas elégtétel, hogy elmondhassa — mi, kovásznaiak ezt már több mint tíz éve megcselekedtük. (Kissé felemás módon, ez igaz, de akkor nem lehetett másként.) Ki hitte volna, hogy előbb-utóbb itt is kibújik a szeg a zsákból?
Szarva között... a tőgyét!
Alulírott (cikk szerzője) a következő földrajzi koordinátákon lakom: φ = 45 fok 50,938 perc, λ = 26 fok 10,756 perc, h = 565 méter. Ez a földgömbön/Európában/Romániában/Kovásznán épp az Ady Endre, a „Póóduluj" (így hangzik székelyes kiejtésben) és a Kovásznai Sándor utca kereszteződésének felel meg. (Aki nem hiszi, járjon utána!) Nos, olyan világot élünk, hogy ezeket a koordinátákat egy parányi masinába bepityegtetve és azt beindítva a világ legtávolibb sarkából is ide (az udvaromra) találhat a kedves vendég az „égi idegenvezető" segítségével. Megjegyezném, hogy a közhasználat céljára gyártott „dzsí-pí-esz" (GPS) készülékek az ország/város/utcanév/házszám adatsor alapján kalauzolják a sofőrt a kívánt helyszínre. Ez nem varázslat, az ördöngös masina manapság hétköznapi munkaeszköz, már a márkaboltokban is elérhető áron megkapható.
Na, lássuksza’, mit tud ez a műszer! — mondám egyik nap. Lássuk! És... megláttuk!!! Bevallom őszintén, én éreztem, hogy telibe fogom találni a huncutságot, népiesen szólva úgy, mint szarva között a tőgyét. De ilyen elképesztő eredményre nem számítottam! Nos, az Ady Endre utca helyén találtatott. Neve kifogástalanul leírva. A kis képernyőn, a térképen a bal oldali elágazás is látszott, benne a név: Podului utca. Eddig minden rendben, bár én Kossuth (!) utcára számítottam. A jobb oldali leágazásban vigyorgott velem szembe a meglepetés: Zorilor utca! (Kovásznai Sándor lett volna a helyes!) Nahát! Ördöge van a GPS-nek!?
A Zorilor (magyarán „Hajnalhasadás") az én utcámnak volt a Csau korabeli neve, ezt változtattuk vissza 1998-ban (a Magyar Autonóm Tartomány idejéből származó) Ady Endrére. Mellesleg: a Csau-időkben Magyarország felől érkező egyik levelem a Zorilov (!) utcába volt címezve. Találkozásunkkor megtudtam: a haver abban a hitben élt, hogy ez a Zorilov valami szovjet generális lehetett, aki az utcámat — a fasiszta iga alól — felszabadította. (Ilyenszerű bárgyúságra, hogy „Hajnalhasadások utcája", álmában sem számított — mondta.)
Utcanevek és „keresztapák"
Hogy mókás volt-e, avagy tűrhetetlen a diktatúra tébolyult éveiből ránk ragadt utcanévkataszter, azon napestig lehetne vitatkozni-szórakozni. A „szovjet generális" históriáját leszámítva Kovásznán is volt, akárcsak bárhol Románia-szerte, pl. „Möcsééésuluj" (így a hiteles székely kiejtés) utca. Kanadában, Ausztráliában... is olvassák lapunkat, ezért leműfordítanám, tisztelettel. A Mǎceş (ejtsd: möcses) románul csipkebokrot jelent. Feltételezhetően a bogyótermés magas C-vitamin-tartalma miatt került fel a kötelező módon ajánlott utcanevek lajstromába. A korabeli „keresztapa" nem tudhatta, hogy pl. a Küküllő mentén a csipkebokrot — bocsánattal — „seggvakaró" néven ismeri a magyar ember. (Be kár, hogy a Csau-világban nem lehettek kétnyelvű utcanévtáblák!)
De ez még semmi! A Csau korabeli utcakeresztelő idején történt Kovásznán: egy románok lakta zsákutca a strada Moţilor (Mócok utcája) nevet kapta. Nos, a mócok (is) románok (eddig hiba nincsen), csakhogy ők a több száz kilométerre fekvő Nyugati-Havasok lakói. Nosza, lett is nagy felháborodás! Hogy ők (mármint a vajnafalviak!) mócok lennének? Erről addig nem hallottak, mondták az ott lakó (nagy számban juhászattal foglalkozó) férfiak, földhöz verték kucsmáikat, s indulni akartak lefelé, hogy megsapkázzák a korabeli polgármestert... (aki mellesleg magyar ember volt, az idő tájt még néptanácselnöknek hívták). Eközben a magyar térfélre is jutott olyasmi, amin vastagon lehetett szórakozni. Egy alig öt-hat kapuhossznyi utcácska a Tulpina nevet kapta (székelyes kiejtésben menthetetlenül „túúlpina" lett belőle), ami magyarul — nehogy másra gondoljon a T. Olvasó — a növény szárát jelenti.
Nos, ilyen és hasonló (hibbant elmére valló) állapotokon kellett változtatni 1989 után, ami nem volt ám könnyű, mert pl. arról, hogy a Podului utca — figyelem! — visszakaphassa a régebbi Kossuth Lajos nevet, hallani sem akartak a román tanácstagok. Kossuth hazaáruló, börtönben is volt, pénzt is hamisított... és punktum, mondta egyikük, mellesleg értelmiségi. Aztán hirtelen kijózanodva homorítani próbált: ne haragudjunk — mondta —, ők, a románok ezt jobban tudják, mi a diktatúrában saját történelmünket nem tanulhattuk. És a tanácshatározatban nem lett Kossuth utca!
Nota bene: akkortájt kovásznai/vajnafalvi prefektusa, majd képviselője volt Háromszéknek, aki örökre emlékezetes módon „ridegen tartott" minden magyar kezdeményezést, a kovásznait különös ridegségben részesítve. Emiatt nem változhatott vissza Rákóczivá a Brazilor (Fenyő) utca, mi több, a Ghiocelului (Hóvirág) nevet sem magyaríthattuk Orbán Balázsra. Az új utcanévlista és a politikai alku/kompromisszum Gazda István (korabeli városi tanácstag és RMDSZ-elnök) munkája volt, erről ő tud részletesen nyilatkozni. Helyszűke miatt a lényeget próbálom itt megragadni. Eszerint a város román térfelén lakók nem kívántak radikális utcanév-változtatásokat (még a „mócok" sem!). Egyetlen kérésük volt: a Villasorból legyen Iustinian Teculescu utca. (Így is történt.) Kovászna alsó térfelén ennek fejében mi szép számban választhattunk magyar neveket, így lett Bitai Demeter-deák, Ignácz Rózsa, Gazdáné Olosz Ella, Gábor Áron, Havadtői Sándor, Kodály Zoltán, Mátyás király stb. A fura hangzású Tulpina a József Attila nevet kapta. De bele kellett egyeznünk sok diktatúrabeli név fennmaradásába az alsóvárosi térfélen (Frăţiei, Prieteniei, Libertăţii, Luceafărului, Unirii stb.). A főtérre bevezető utat — törvényes előírás szerint — szigorúan 1 Decembrie 1918-nak kellett keresztelni (hadd tanulja meg a magyar saját igazi történelmét!). Csomakőrös főutcája felvehette Kőrösi Csoma Sándor nevét, ez örvendetes, helyénvaló dolog. Kovászna főteréből azonban (a prefektus hajthatatlan volt) csúfot kellett űznünk. Csak a központi park zöldövezete, ahol egyetlen kapuszám sincs, vehette fel a Kőrösi Csoma Sándor tér nevet. A főtér déli peremének, ahol laknak is emberek, meg kellett őriznie Csau korabeli Str. Libertăţii (Szabadság utca) identitását.
A Kovászna-térkép kálváriája
Történt 1999-ben! Kovászna akkori polgármestere, Málnási Levente a tanács beleegyezését kérte egy turisztikai várostérkép kivitelezéséhez, szponzorok bevonásával, részben a tanács pénzén. Megtörtént az elvi beleegyezés. Azonnal meg is kereste (néhai) dr. Vofkori Lászlót, a közismert geográfus-térképészt, és nyélbe üttetett az alku. Expolgármesterünk dicséretére váljék, hogy eszébe sem jutott a térkép „szűzpéldányát" tanács elé vinni előzetes vitára. (Holtbiztos, hogy a „hazaáruló, börtöntöltelék..." Kossuth Lajos vagy az utcanévadáskor sovinizmussal vádolt Orbán Balázs sorsára jutott volna.) Adott pillanatban aztán a tanácstagok kézbe kaptak egy-egy tiszteletpéldányt. Az idő tájt a helyi tévé közvetítette a tanácsüléseket egy az egyben. Hát fergeteges botrány kerekedett! A román tanácstagok a külterületen ékeskedő gyönyörű magyar neveknek estek (Papkender, Udvarmege, Benczi-tag, Domos, Ingovány árka, Szegények árka, Kupán puszta, Árpád, Domokos-kert, Darék, Delőalja, Búzás-kert stb.). Szó sem lehet ilyesmiről — mondták. A polgármester mukkanás nélkül, lehajtott fejjel állta a felháborodott fenyegetőzést, a kiabálást... mindennemű szóbeli ütlegelést. Aztán — mert kész tények előtt állt mindenki — lassan lecsendesedtek a kedélyek, feledésbe merült minden. A térkép így került be — sőt, el is fogyott — a turistaforgalomba. Pár év elteltével az új polgármester, Zsuffa Levente „repetát" rendelt. Mi több, két hatalmas példányt is készíttetett, egyik a polgármesteri hivatal folyosóját díszíti, másik a Kőrösi Csoma Sándor térre került. Internetes honlapja is lett Kovásznának időközben, a térkép arra is felkerült. („Allergiás reakciók" nem történtek!) Pedig...
Kibújik a szeg a zsákból
Az első utcanév-üzemzavar akkor jelentkezett, amikor dr. Csige István (az MTA atommagkutató intézete) hozzákezdett a Kovásznán elhelyezett, majd egy év múltán begyűjtött Radon-222 detektorok adatainak térképre helyezéséhez. (Részletes cikkünk a Háromszék 2008. május 16-i számában olvasható Egy rejtéllyel kevesebb Kovásznán cím alatt.) „Kérek egy megbízható Kovászna-térképet" — jött a kérés e-mailen. Megadtam az interneten elérhető Kovászna-weboldalt, abban a kimásolható térkép pontos címét. De elfelejtettem szólni, hogy három darab kincstári magyar „huncutság" lapul az utcanévhálózatban. Mea culpa — hatalmas bonyodalmat okoztam! Már készen állt Kovászna radontérképe, amikor megtudtam, hogy a Podului, Brazilor és Ghiocelului utcából érkeztek ugyan mérési eredmények, csakhogy ezek a nevek nem voltak fellelhetők a térképen. Eközben a számottevően hosszú Kossuth Lajos és II. Rákóczi Ferenc utcából, valamint a rövidke Orbán Balázsból nem kaptak mérési eredményeket. A patthelyzetből végül is a térkép ún. „Utcajegyzékének" parányi betűs lábjegyzete segítette ki őket, mely így szól: „zárójelben az utca régi neve". Mi is történt tehát? Csupáncsak annyi, hogy a régi, szép magyaros utcanevek véletlenül (?) összekeveredtek a Csau korabeli típusnevekkel. (Utóbbiak manapság is érvényben vannak.)
Lőrincz Zsigmond polgármester urat nem szeretném megbántani, annál is inkább, mert fagylaltgyára szerepel a térkép megalkotását támogató kovásznai cégek reklámfelületén, de megkérdezném: van-e tudomása arról, hogy Brazilor utcai háza-kertje a II. Rákóczi Ferenc utca végén található? Legalábbis a térkép szerint. (Ha nem hiszi, tekintse meg a polgármesteri hivatal folyosójának falára szerelt hatalmas térképposztert! Vagy a főtéri parkban állót...)
A debreceni atomfizikusok már évekkel ezelőtt azt is jelezték, hogy névtelen utca is szerepel fürdővárosunk térképén, továbbá nincs bejelölve a kapuszámozások iránya. (Ez sajnos utcanévtábláinkra is érvényes.) Továbbá Vajna Elek barátomnak, egykori padtársamnak az édesanyja (Ştefan cel Mare utca 82.) már tizenkét évvel ezelőtt jelezte nekem, hogy a szomszédos utcában felszerelt kétnyelvű tábla (Strada Secuiască/Székely utca) nem helyes. Az utcát valamikor a Székely család lakta, innen ered a név. A Székely tehát családnév, nem fordítható „Szekujászkának". (Valóban: kovásznai jellegzetesség a családi utcák léte. Lásd: Vajnák, Butykák utcája, sőt, a Tóth utca...)
Végül, de nem utolsósorban térjünk vissza a GPS-műszeren észrevett hibára! Hogy a vitamentesen megszavazott Kovásznai Sándor utcát ki keresztelte el Zorilornak, azt a Fennvaló sem tudhatja. Az Európára szóló utcanévkataszter irdatlan tudománya ugyanis nem az égből sugárzik lefelé. Ezt a parányi fekete dobozba zárt komputer tudja. A hibát pedig csakis Kovásznáról táplálhatták bele. A mesterséges holdról a koordinációs impulzusokat veszi a műszer menet közben.
Summa summarum: utána kell nézni, de alaposan, a kovásznai utcajegyzéknek! A Kovásznai Sándor utcában lakik pl. városunk díszpolgára, aki Párizsból költözött haza. Ha külföldi vendége érkezik, és GPS-kalauzzal, sohasem tudja őt megtalálni. Nos, kb. ennyit szerettem volna elmondani abban a reményben, hogy a T. Tanácsnak végre sikerül rehabilitálnia Kossuthot, az amúgy is bujdosáshoz szokott Rákóczit és... Orbán Balázst is.
