A lap múlt pénteki számában megjelent olvasói levelet olvasva, elsőre nem is hittem, hogy arról a vendéglőről írnak, amelyet én vezetek, bár elég konkrét leírással kezdték. Végül rájöttem, hogy nem a felszolgált ételek ízével vagy akár minőségével volt a gond, nem is a kiszolgálással, még csak nem is a zenével, hanem velem, és nem az ott lévő vendégeknek, hanem a szervezőknek.
Nem a találkozó résztvevőinek hitelességét kérdőjelezem meg, hanem a három szervezőét, akik sikeresen tudtak feszült, konfliktusos helyzetet teremteni. Kisebb rendezvények alkalmával az asztalra csak a vendégek érkezésekor kerülnek az italok, mert mindenkinek jobban esik, ha az ital le van hűtve. Minden egyéb a megegyezés szerint az asztalon volt. Ami az ,,átjáróházat" illeti, sajnálatos módon nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy vendégeinket eltessékeljük, főleg nem akkor, amikor a vendéglő befogadóképessége 130 személy, és az ott mulató vendégek száma 34 volt. Teremdíj nincs, az idegen ,,jövevények" pedig a város által meghívott és Magyarországról érkezett vendégek és az őket kísérő helybeliek voltak, akik rövid időn belül távoztak, megköszönve a vendégfogadást és az ott mulató vendégek türelmét, személyesen az egyik szervezőnek. Akik ,,könyökölve ültek" a vendéglő másik felében, a másnapi teendőket egyeztették: én voltam, egy másik vendéglő ügyvezetője és az egyik pincérlány. Ugyanitt voltak a találkozó résztvevői közül néhányan, akiket történetesen ismertem. A legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy őket zavarná valami.
A zenészek díját kár volt említeni, hiszen nem is fizették ki a hajnali 4.15 óráig igénybe vett szolgáltatásért a megnevezett összeget. Ha a vendégek szerint ezt nem érdemelték meg, akkor szólniuk kellett volna, és nem becsapni őket egy hosszú, ledolgozott éjszaka után.
A szerződés is szóba került a panaszlevélben. Az előzetes egyeztetéskor 60—70 személy volt bejelentve a találkozóra (és csak 34 jelent meg). Ha ezt akkor leírjuk, és hitelesítjük aláírásunkkal, a szerződés érvényes? Kifizetik a megrendelt menüsort vagy sem? Ezek mind kényes kérdések. Mi mindig arra törekedünk, hogy a vendégeknek a legmegfelelőbb megoldást ajánljuk, soha nem állt szándékunkban többet fizettetni, mint amennyit elfogyasztottak.
Mindezek után kezdődtek a kérkedések, majd a fenyítés László Zsolt szervező részéről, hogy rendőrséget hív, ha fizetniük kell. Minket a törvény kötelez, hogy függesszük ki a fogyasztóvédelem és pénzügyőrség telefonszámát az ilyen esetekre. Biztos vagyok abban, hogy mind a szolgáltatás szempontjából, mind pénzügyileg hibátlanul jártunk el, ezért ajánlottam, hogy jegyzeteljék le a telefonszámokat. A kasszaszalag mellé számlát állítottunk ki, hogy áttekinthető legyen a fizetnivaló, ehhez kértük az egyik szervező adatait. A válasz több volt, mint értelmetlen: ,,kinek képzelem én magam?!"
Említésre méltó, hogy a szervezők — felelősséget nem vállalva — egy teljes évfolyam nevét fűzik egy értelmetlenül generált konfliktus kimagyarázására. Nagyon sajnálom, hogy ,,rémálmot" okoztunk, tanultunk az esetből. Mi nem vittük haza a szervezők ítéletét (ami nem tűr nyomdafestéket), mert nem ránk vall az a magatartás, amivel vádolnak.
KÁDÁR IMRE,
a kézdivásárhelyi Sedo vendéglő ügyvezetője
