Czári Szabolcsról pontosan egy éve ugyanebben a rovatban írtunk. A Baróti Szabó Dávid Középiskola autószerelői osztályában kiváló eredményeket elérő diák akkor úgy nyilatkozott, hogy példaképének a Magyarországon tanult, majd munkába álló nővérét tekinti, azért az érettségit követően ő is az egészségügyben képzeli el jövőjét.
„Év végi általánosa a kilencest mindig meghaladta, ezért tovább mert nézni: nővéréhez hasonlóan ő is elvégezné a főiskolát, de lehet, hogy az egyetemet is megpróbálná. Ez utóbbit csak fél szájjal mondja, mintha attól félne, hogy ha kimondja, a csoda elillan. Mivel hisz abban, hogy ha az ember nagyon akar valamit, akkor azt el is érheti, már alig várja, hogy nyakába vehesse a világot. Hogy testvére példáján túl mi vonzza az egészségügyben? Az, hogy úgy látja, a szenvedő emberek megbecsülik, hálával tekintenek a munkájukat jól végzőkre, számára, lelkének sokat jelent ez" — írtuk.
Bár az érettséginek egy része még hátravan, de már kijelenthetjük, eljött az idő, amikor nyakába veheti a világot. Mivel hosszú volt az elmúlt esztendő — egy türelmetlen fiatalember életében még hosszabbnak tűnik —, némileg megváltozott életszemlélete, ezért most Magyarországon inkább a vendéglátásba tanulna bele. A kétéves felsőfokú szakképesítést nyújtó oktatói központról csupa jót hallott, bízik abban, hogy elvégzését követően hamar kap jól fizető munkát. Mint mondja, az iskola nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati képzésre, diákjait jó helyekre helyezi ki, így ha bizonyítani tudja elkötelezettségét, szinte lehetetlen, hogy ne álmainak megfelelő munkahelyet találjon. Bár Magyarországon minden bizonnyal más lesz az iskola, mint az itthon tapasztalt, nem fél tőle túlságosan. Úgy érzi, a főbb tantárgynak számító angolt már gyengébb társalgási szinten beszélni is képes, s nem fognak ki rajta a számítógép-kezelési teendőkkel sem, a közgazdasággal és menedzsmenttel pedig csak megbirkózik.
Hogy hol lesz, meddig jut öt-tíz év alatt, nem tudja, állítja, a lépcsőfokokat egyenként kell venni, s ő még csak az érettséginél tart. Hosszas nógatásra annyit elárul, szinte kizárt, hogy két-három esztendő múlva hazajön dolgozni. Az sem biztos, hogy elismernék oklevelét, s amúgy is úgy véli, a honi turizmus még gyermekcipőben jár, ezért az alkalmazottakat sem becsülik meg eléggé. Jövője tehát Magyarország, de talán még egy hajón való szolgálás is belefér. Abban ott a kaland, s ott a megfelelő javadalmazás lehetősége is.
A baróti roma közösség elveszíteni látszik tehát Szabolcsot, ám állítólag akad még több gyermek, akibe szorult némi kitartás, aki képes lesz kitörni, átírni az előre megírt sorsforgatókönyvet.
.jpg)
