Június 17. Polokwane, Peter Mokaba Stadion, 35 000 néző. Játékvezető: Halil al-Gamdi (szaúdi). Mexikó: Perez—Osorio, Moreno, Rodriguez, Salcido—Juarez (Hernandez, 55.), Marquez, Torrado—Dos Santos, Franco (Blanco, 62.), Vela (Barrera, 31.). Franciaország: Lloris—Sagna, Abidal, Gallas, Evra—Toulalan, Diaby—Malouda, Ribéry, Govou (Valbuena, 69.)—Anelka (Gignac, a szünetben). Sárga lap: Franco, Juarez, Moreno, Rodriguez, illetve Toulalan, Abidal. Gólszerzők: Hernandez (64.), Blanco (78., 11-esből).
Francia győzelemre számított a közvélemény. Nem lett az. S ezt már az első félidő játéka előre jelezte. Változatos irányú, jó iramú játék volt, de a franciák mintha nem nagyon tudták volna, hogy mit akarnak, nem úgy a mexikóiak, akik sokkal határozottabbaknak tűntek. A félidőben nem esett gól. Szünet után sem változott a játék ritmusa, irama, s nem változott a franciák hozzáállása sem. Változott viszont a mexikóiaké. A 64. percben Hernandezt szöktették, ő vette is a „lapot", kapura lendült, a kapust is kicselezte, s úgy lőtt a kapu közepébe. 1—0. A franciák válasza halvány, erőtlen és pontatlan. A 78. percben Barrera lendült kapura a jobb oldalon, Abidal gáncsolta, és tizenegyes. Blanco volt a végrehajtó, a jobb alsó sarokba lőtte nagy erővel a labdát. 2—0. Így szegték szárnyát a vérszegénységben szenvedő gall kakasnak a szombrérósok. Győzelmük vitathatatlanul megérdemelt. (á)
