Hollandia kezdte a mérkőzést. A találkozó első percei nagyon csendesen teltek el. A 9. percben szabadrúgásból Sneijder lőtt kapura, ám a labda bő fél méterrel a léc fölött szállt el. Ezt követően picit felgyorsult a játék, és a japánok is eljutottak a kapura rúgásig. A második holland lövéskísérlet után azonban megcsendesedett a játék, az európaiak hosszasan passzolgattak, a szamurájok percekig nem is értek labdához. Ezzel ellentétben a 38. percben Macui próbálkozott a 16-os széléről, lövését pedig könnyedén fogta meg Stekelenburg. Másik oldalon Kavasimának is védeni kellett, miután Van der Vaart lőtt a tizenhatos jobb sarkáról. Ez volt az első holland kaput eltaláló lövés, amivel be is fejeződött az első negyvenöt perc. A szünet után egyre veszélyesebbek voltak az európaiak, érett a narancsos gól. A 53. percben egy holland beadás után még tisztázni tudtak a japán védők, a labda Sneijderhez került, aki kapásból bombázott kapura, s Kavasima nemes egyszerűséggel saját kapujába ütötte be a lasztit (1—0). A hideg zuhanyként érkező találat után felébredt a távol-keleti alakulat, és percekig nyomás alatt tartották Bert van Marwijk tanítványait. A folytatásban a középpályánál harcoltak a csapatok, helyzet pedig alig akadt. A véghajrában Afellay kétszer is növelhette volna a hollandok előnyét: előbb Kavasima, majd valamivel később a japán hátvédek mentették előle a labdát. A rendes játékidő utolsó percében egyenlíthettek volna a fehér szamurájok: Tanaka hozta remek helyzetbe Okazakit, aki közelről kevéssel a holland kapu fölé lőtte a játékszert. Hollandia megnyerte a dél-afrikai tornán a második meccsét, ezzel pedig huszonegy mérkőzésen maradt veretlen, és óriási lépést tett a vb legjobb tizenhat együttese közé jutásért. (t)