Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy a felvetett problémák nem a legfájóbban érintik a most már az EU-s harmadik világ polgáraivá is lezüllesztett népünket, de jól illusztrálják azt a valóságot, melybe kényszerítve élünk (?).

Három hete múlt annak, hogy Gázas és vizes játékok címmel szóvá tettem a Háromszékben a távfűtés összeomlásának és a vízórarendszer felelőtlenül ránk hárított, jelentős anyagi megterheléssel járó következményeit. Az illetékesek egyetlen kérdésre sem válaszoltak, a jelek szerint illetéktelenül történt minden, bár az illetményeket továbbra is fizetjük. A gázszolgáltató röpke hét nap alatt kézbesítette ― hiszen saját, verejtékesen megdolgozott jövedelméről van szó ― az engedélyt a meglévő, akkor szabályszerűnek tűnő körülmények között felszerelt kis kazánom dokumentációjának újbóli kivitelezéséhez, cég is kerül, mely azt elvégezze. Az ár potom 860 lej, egyenlő a megyei nettó átlagkeresettel. Tehát a gázszolgáltatót nem érdekli a felvetett probléma, megy előre a maga útján. Az utca népének büdzséjén ily módon ütött léket nem tömi be a 13. fizetés/nyugdíj, hiszen ez nem is létezik.

Ismét eltűnődöm a dolgok állásán: a továbbra is fennálló helyzet hogyhogy nem érdekelte egyik érdekvédelmi szervezetünket sem? Az átkosban ennek a jelzésnek utánanézett volna, ha nem is a párttitkár, de egy megbízott bizonyosan. Az egyik hozzászóló javaslata szerint nekünk, kárvallottaknak valamiféle egyletbe tömörülve kellene próbálkoznunk a közös jogi fellépéssel. De hiszen nekünk már van érdekvédelmi ― ők állítják, hogy az ― szervezetünk, több is a kelleténél. Jogi téren sem állunk rosszul, mert még a törvényhozásban is védik az érdekeinket. A volt ― szerintem ludas ― városvezető most szenátor. Mi kell még? Megmondom: a választóknak tett ígéretek betartása, semmi más! Ennek kikényszerítésére, a választási hazugságáradat számonkérésére kellene végre egységesen ― bár nem az RMDSZ-féle egységben ― fellépnünk.

Az RMDSZ-t megértem: nem vagyunk választási kampányban, pillanatnyilag nincsen szükség voksokra. A szövetség a tömegekkel foglalkozik ugyebár, nem fordíthat időt pár ezer ember problémáira. Még akkor sem, ha ő a fő vezető erő a városban, a megyében, az ő regnálása alatt történtek/történnek a dolgok. Sok intézmény élére magyar vezető, gondolom, zömében hű RMDSZ-katona került, természetesen kompetens emberek. Így kell ennek lennie, hiszen a szervezet egyik érve ― a nemzetiségi arányok betartása mellett ― az volt, hogy az addigi vezetőket nem a szakértelem, hanem politikai szempontok szerint nevezték ki.

Az MPP-t nem értem. Tömegekre lenne szüksége, de így sem érdekli a dolog. Náluk is fontosabb a hatalmi harc, mint az ígéretek betartása. A tagságot most, viszonylag szélcsendes időkben hatékonyabban tudnák növelni, mint a hegy alatt abrakolva, választási kampányban.

Vajon mi lesz itt, amikor keménykezű elnökünk kipenderíti a hatalomból, legalábbis az államhatalomból, de előfordulhat, hogy a parlamentből is a saját érdekeit védő szervezetünket? Mi lesz itt, ha a Fidesz a nagyon is megérdemelt módon ,,hálálja" majd meg az MSZP-vel folytatott ,,szoros és gyümölcsöző" együttműködést?

Eltűnődöm azon is, hogy ha valami csoda folytán mégis megszólal egy illetékes, valamelyik érdekvédőnk akár, vajon melyik ujját fogja majd használni a válaszadásra, a mutatót, avagy a hüvelyket?

Ferencz László, Sepsiszentgyörgy