Jó, ha úgy nézünk vissza a 2009/2010-es tanévre, hogy hálálkodhatunk, mert szívesen segítő, emlékező emberekkel találkoztunk. Nem csak szóbeli jó kívánságok hangzottak el, amikor lezártuk, hanem segítséget is kaptunk, hogy mi is segíthessük a rászoruló diákokat. Külön lehetne írni azokról, akik jó szívvel bizonyították kötődésüket a Székely Mikó Kollégiumhoz és szülőföldünkhöz. Hadd vigye messze földre elismerésünket, hálánkat a nyilvánosság: Né­metországba dr. Nemes Pál felé, Magyarországra Bágya Andrásné, Vékás Domokosné felé, akik immáron évek óta küldik adományukat alapítványunk számára.

Említenünk kell egy Háromszékről nagyon régen eltávozott embert, akinek gyermekkora máig él szívében: György Antal 98 éves püspökladányi nyugdíjas 60 000 forintot küldött. Nem a pénzösszeg a leglényegesebb, hanem az az óriási érték, hogy egy kétszobás tömbházlakásból szíve gazdagságával a szülőföldjén élő ifjakon próbál segíteni. Támogatónk Zabolán született, Kovásznán töltötte gyermekkorát, hadiárvaként került Magyarországra, ott végezte tanulmányait. Nehéz élete volt, ezt Számadás a gazda előtt címmel 2003-ban kötetben jelentette meg.

És íme azoknak a névsora, akik részesülnek és részesültek a segítők támogatásából: Boér Máté, Boér Zsombor, Borbáth Tamás, Gercuj Andrea, János Szidónia Mária, Kocsis Balázs, Mihály Judit, Mester Ágnes, Orbán Szabolcs, Rangyák Zsuzsa Kincsem, Simon Ábel, Sipos Lehel, Tóth Enikő, Veress Andrea, Veress Tímea Rebeka. A tehetséggondozásban kifejtett sikeres munkájukért Biró Judit, Dobra Judit, Jakab Tibor, Kiss Márta, Pető Mária és Tókos Ibolya tanárokat jutalmaztuk. Ebben az iskolai évben az ösztöndíjakra és tanulmányi díjakra fordított összeg meghaladja a 15 000 lejt.

Köszönjük, és Isten áldását kérjük azok életére, akik szeretetük gazdagságából jöttek segítségünkre, hogy a jövendőt tudjuk támogatni. Nem szóval, hanem tettel, és ez a legfontosabb!

Incze Sándor