Kellemes meglepetés fogadott a Junior Soccer múlt heti rendezvényén kint, az egykori műjégpálya területén — szépen kivitelezett, jó minÅ‘ségű műfüves minifocipálya, a gyerekeket elkÃsérÅ‘ szülÅ‘k, nagyszülÅ‘k számára civilizált „nézÅ‘tér".
Nem padsorokra kell gondolni, hanem azokra az alkalmatosságokra, ahová a perzselÅ‘ nap elÅ‘l elhúzódhattak a nézÅ‘k, s közben elfogyaszthattak egy kávét, egy üdÃtÅ‘t. Nem akarom túldicsérni az ifjú Manigát, a létesÃtmény tulajdonosát, azt viszont nyugodt lelkiismerettel leÃrhatom, hogy a felszámolt sportpálya (ez esetben műjégpálya) helyére sportpályát épÃtett! Nem úgy, mint a jelenlegi városvezetés a Szemerja negyedi stadionban, ahol az egykori labdarúgó-edzÅ‘pályának jó részére alig használt parkolót — a rossz nyelvek azt mesélik, hogy használatban legyen, rendÅ‘rök „kergetik" oda a környéken parkoló autósokat — épÃttetett. Az a város, melynek korábbi vezetése elherdálta vagy eljátszotta a műjégpályát az oroszpiaccal együtt. Ez utóbbi megmagyarázható, hiszen az árusok bért fizettek, s nem is keveset... Na de ne menjünk ebbe bele, maradjunk annyiban, hogy a pálya átkerült a gépgyár (IMASA) tulajdonába, az idÅ‘s Manigához, akivel aztán szócsatákat vÃvtak, fenyegetÅ‘zéseket fogalmaztak meg, melyek adott pillanatban azt a benyomást keltették, mint ama szólásmondás, hogy „gyere, menjünk a ház mögé, s beszéljünk semmit"; az a város, melynek jelenlegi vezetése sportközponttá akarja átalakÃtani a Kisstadiont, egy „kacsalábon" forgó, a sportiskola sokoldalú tevékenységét biztosÃtani tudó létesÃtményt épÃttet... Most kezdem érteni, miért is nem adta — pedig megÃgérte — az új sporttermet az Iskolás Sportklubnak... Na de hagyjuk ezt is, hiszen azóta is úgy néz ki a Kisstadion, mint a senki földje, pedig ezért nem kell pereskedni, mint a Szemerja negyedi stadionért, ahová egyszer még uszodát is Ãgért a város, aztán tenisz- és fallabdapályákat…
Az Ãgérgetések tekintetében nem kell a szomszédba menniük — de miért is mennének, hiszen ott is, mármint a megyei sportigazgatóságnál, tücsköt-bogarat összehordanak az új sportcentrum jeligével —, nem is olyan régen még azzal dicsekedtek, hogy „a frissen kijelölt miniszterek közül többet is személyesen ismernek, s igyekeznek ezt is felhasználni..." Hej, azóta sok feneketlen varjú megtojt, de a tulajdonjog még mindig a perlekedés tárgya. Hirtelenében egy Marx-szobor felirata jut eszembe: Világ proletárjai, bocsássatok meg neki.
Na szóval, amÃg a város vezetése Ãgérgetett, nagyokat mondott, perelt (perel most is), „az alperesei" épÃtettek, korszerűsÃtettek, az MSC nevet adott a sportcsarnoknak, majd a Szabó Kati Sportcsarnokot korszerűsÃtette, műfüves minifocipályát épÃtett, Maniga szintén műfüves pályával rukkolt elÅ‘... Elnézést kérek, szinte elfelejtettem, a város is állÃtott egy szobrot a stadion és a sportcsarnok elé — az „alvó baba" szobrát, gondolom, nem azért, hogy ezzel minÅ‘sÃtse a klub sportéletét. Mert ha igen, akkor ezáltal minÅ‘sÃti a városét is. Jogos a kérdés: mi lesz veled, sportélet?
(nagymohai)
