Embert és gátat próbáló napokat élünk Háromszéken. A nagy magyarországi árvizek szenvedő alanyai iránt táplált empátiánk immár hazaköltözhet, embertársaink iránti segítőkészségünk célszemélyeit akár ismerhetjük is. Persze nem mi akartuk így, és nem így akartuk mi.
Szombat óta jön a víz, vizsgáznak a töltések, önkormányzatok, közösségek. Ilyenkor mindig kiderül, hogy nem megfelelő az árvízi védelmi rendszer, de az emberi akarat és nekifeszülés csodákat képes művelni, a homokzsákok súlya alatt térdig süllyedve is betömi a réseket. Az iszap eltakarítása után pedig jelentések készülnek, amelyek rögzítik a hiányosságokat, és megoldási javaslatokat fogalmaznak meg. Árvíz környékén az is a felszínre kerül, hogy halaszthatatlan az ívóvízellátás korszerűsítése, mivel a talajvíz garázdálkodása ihatatlanná teszi a kutakét. Az elöljáró ilyenkor dühödten emlegeti, hogy hányszor kérte-követelte már a kérdés rendezését, de nem talált meghallgatásra. Ilyenkor az előtt is értetlenül állunk, hogy a készenléti felügyelőség miért nem működtet kihelyezett egységet például egy olyan regionális súlyú településen, mint Barót, ahová csak jelentős késéssel képes megérkezni a katasztrófaelhárító csapat.
Árvíz teszi igazán próbára a kisebb közösségek összeforrottságát is. Ilyenkor derül ki, hogy ki milyen közösségi kultúrát hoz és táplál magában, hogy az elemi csapás elhárítását kizárólag az illetékes hivataloktól vagy valamelyik botránytelevízió stábjának helyszínre hívásától várja-e, vagy a ,,segíts magadon, az Isten is megsegít" elv kerül előtérbe.
A válság diktálta államtakarékossági próbálkozások révén új elem is került a pakliba. Most jött el ugyanis az első próbája annak, hogy a költségvetési fizetések visszavágása milyen mértékben képes felülírni az emberi együttérzést, működtetni — kezelőjük révén — munkaidőn túl is az erőgépeket, kikezdeni a szomszéd, az embertárs iránti áldozatkészséget. Megannyi kérdés, amely ,,békeidőben" korántsem merül fel hasonló élességgel, vagy könnyebb egyetlen mozdulattal a szőnyeg alá söpörni.
Bár az Olt tetőzését kedd estére jósolták, Uzont és környékét pedig a tatrangi víztározó fölös mennyiségű vizének sorsa tartja hatalmas feszültségben, a prognózisok szerint néhány napon belül kezdődhet a károk felmérése. És remélhetőleg a hiányosságoké is — és nem a hiábavaló jelentések mennyiségét növelendő, amelyekkel amúgy már rég Oltot és Feketeügyet lehetne rekeszteni. Hogy milyen hatásfokkal, azzal mindig csak az aktuális árvíz alkalmával szembesülünk.
