Már az előzőekben is feltűnt, hogy ilyen ritka és fontos alkalomkor megfeledkezünk olyan igazán nagy emberekről, akik nem magamutogatással, nem szenzációkeltéssel vagy más külsőségekkel szereztek hírnevet, hanem őszinte, önfeláldozó munkával. Nagyon el tudunk merülni kicsinyes, szűk körű dolgainkban, és nem vesszük észre az igazit, a nagyot.

Ujjvárossy József (1838—1919) torjai születésű uzoni földbirtokos a modern gazdálkodást a hagyományos székely módszerekkel társítva példaképe és példamutatója volt az egész vármegyének. Uzon az ő szellemi vezetésével Háromszék egyik legkiválóbb községévé vált. Életéről és munkásságáról a Székely Mikó Kollégium 150. évfordulójára kiadott Emlékkönyvben részletesen beszámoltam.

Végtelenül felháborít, hogy nem is olyan régen, úgy harminc esztendeje az Ujjvárossy-kert neve még közszájon forgott. Ennyire megfeledkeztünk róla? A ráépített egykori pártlakások törölték volna patináját? De uraim, azon fekszik a tanfelügyelőség épülete, a textiliskola, szinte egy kis városnegyed. Ha Gocz József bátyánk élne, újra belehalna ebbe a mulasztásba, amely azonban az utolsó percekben még jóvátehető. Eleget kisemmiztük román testvéreinket, én nem akarom a Victor Babeş utcát törölni, de ott van a Galamb utca, adjuk annak az Ujjvárossy nevet.

Szerény ember volt, nem szerette a nagy nyilvánosságot, önzetlenül cselekedett. Tetteiért nem várt jutalmat, de egy vagyont adományozott élete folyamán csak a Székely Mikó Kollégiumnak, ezzel is támogatva a magyar oktatást.

Ha netalán mégis tévedtem volna, akkor bocsánatot kérek, és írásomat méltatlannak ítélem, de ha valóban nincs Ujjvárossy utcánk, akkor sürgősen ki kell javítani a hibát.

BOTOS FERENC ny. tanár, Sepsiszentgyörgy