Bár a várakozásokhoz képest több pontban egységes hangnemet ütött meg a húsz állam- és kormányfőt tömörítő informális testület, a fontosabb kérdések kidolgozására a következő találkozójukig — a novemberi szöuli csúcsig — adtak maguknak újabb határidőt a vezetők.

Csökkenő hiány

Sikerült közös nevezőre jutni a fejlett országokat sújtó államadósságráták csökkentésének ütemterve tekintetében. Itt korábban két, markánsan különböző álláspont alakult ki a fejlett államok között. Az Egyesült Államok, illetve némileg Franciaország a nem túl gyors ütemezésű hiánylefaragást támogatták, amely a világgazdaság növekedésére kisebb korlátot helyezne, míg más európai államok — élükön Németországgal — a minél gyorsabb deficitcsökkentést helyeznék előtérbe. Ebben a kérdésben sikerült kompromisszumos hangnemet megütni, a G20-vezetők közös nyilatkozatukban annak az igénynek adtak hangot, hogy az államadósságot csökkenteni kell, de mindezt növekedésbarát módon. Pontosan persze nem lehet tudni, melyik államfő mit értett a nyilatkozat alatt, a németek például a csúcstalálkozót megelőző sajtóinterjúikban nem rejtették véka alá azon véleményüket, hogy az Obama-kormány gazdaságösztönzése nem túl hatékony, mivel a foglalkoztatási mutatókon nem javít. Cserében az amerikaiak igyekeztek ismét hangoztatni, hogy a nagy többletet felhasználó országoknak jobban kellene segíteniük a fogyasztásélénkítést és a globális növekedés beindítását. Magán a csúcstalálkozón nem volt összeütközés ebben a kérdésben, sőt, az USA is ígéretet tett, hogy 2013-ig 4,2 százalékra csökkenti GDP-arányos államháztartási hiányát az idei 10,1 százalékról, s Obama elnök annyit is elárult ezzel kapcsolatban, hogy annak menetrendjét jövőre dolgozzák ki.

Nincs reformterv

A tavalyi pittsburghi csúcstalálkozó óta téma az úgynevezett világgazdasági egyensúly ,,visszaállítása", ami azt jelenti, hogy a nagyobb exportáló országoknak felül kell vizsgálniuk árfolyampolitikájukat, és importösztönző lépéseket kell tenniük, míg a hiányt felhalmozó fogyasztásból élő államoknak erőteljesebb deficitlefaragásra lenne szüksége. Az IMF egyik tanulmánya azt állítja, ha az USA nagyobb mértékben igazítaná ki államháztartását, míg Kína jobban ösztönözné a lakossági fogyasztást, akkor akár 2,5 százalékponttal nagyobb ütemű növekedést lehetne globálisan elérni a következő öt évben. A kommüniké ebből a tanulságból annyit ültetett át, hogy megállapította, a ,,globális kilábalás továbbra is törékeny és egyenlőtlen". Kudarcosnak tekinthető a csúcstalálkozó a pénzügyi reformterv kidolgozása és az egyes nemzeti hatóságok normájának összehangolása tekintetében, ahol szükségesnek ítélték a tagállamok a banki adóról, a pénzügyi tranzakciókat sújtó fizetési moratóriumról, és az egyes hitelintézetek kockázati étvágyának szabályozásáról szóló megegyezést, de ez gyakorlatilag alig került szóba. A banki reformtervről leghamarabb a novemberi G20-csúcson tárgyalhatnak a kormányfők, míg a hitelintézetek tőkeellátottságáról és egyéb tőkefedezeti követelményei esetében a jegybankárok júliusi baseli találkozóján történhet előrelépés.