Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast?... Meggyőződésem, nincs!
Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
Fábián László
Fábián Öcsi, mert ez volt a beceneve, Budapesten született 1936. július 10-én. A sokszoros magyar bajnok Varga Ferenc csalta le a vízre 15 éves korában, aztán ott ragadt. S nem bánta meg. Öt évvel később, az 1956-os melbourne-i olimpián a mindössze húszéves Fábián László Urányi Jánossal egy kajakban olimpiai bajnok lett 10 000 méteren. A Fábián—Urányi páros nevéhez fűződik tehát a magyar kajak-kenu sport első olimpiai aranya. Később ez a szám már nem került megrendezésre az olimpiák történetében, s ezért is hadd elevenítsük fel az örökké emlékezetes viadalt. A magyar páros a 9-es pályán rajtolt — négy kört kellett megtenniük a párosoknak —, s jól, bár az első kört a svédek nyerték. A második körben az egyenes közepén a magyar kettős megpróbált „robbantani", de ezt a figyelmes svédek még szerelni tudták. Aztán elkezdődött a taktikázás, természetesen az élen haladó két kajak, a magyar és svéd között. S amíg a két hajó „taktikázott", feljött rájuk a német hajó, sőt, el is húzott mellettük. A magyarok utánuk eredtek... A harmadik körben aztán Fábiánék hagyták a németeket, hadd vezessenek, diktálják az iramot, s ők „beültek" a németek oldalvizébe... Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a németek arcán csorog az izzadság, a verejték, akkor a magyarok sebességet váltottak... Ötszáz méterrel a cél előtt már egy hajóhossz volt Fábiánék előnye, aztán rátettek még egy lapáttal, kettővel, az előny pedig csak nőtt és nőtt, s végül két és fél hajóhosszal verték a német kettőst. Olimpiai bajnokok lettek. Na de az Urányi—Fábián páros a világ- és Európa-bajnokságokon is szorgalmasan gyűjtögette az érmeket.
Fábián László éremgyűjteménye:
— olimpiai aranyérem (K2, 10 000 méter: 1956)
— világbajnoki aranyérmek — szám szerint négy (K2, 10 000 méter: 1958, 1963, 1966; K4, 10 000 méter: 1963)
— világbajnoki ezüstérem (K4, 10 000 méter: 1966)
— Európa-bajnoki aranyérmek — hat (K2, 500 méter: 1957; K2, 1000 méter: 1961; K2, 10 000 méter: 1961, 1963, 1965, 1967)
— Európa-bajnoki ezüsérmek (K2, 10 000 méter: 1957; K4, 10 000 méter: 1969)
— Európa-bajnoki bronzérmek (K2, 10 000 méter: 1959; K2, 1000 méter: 1965)
— huszonháromszoros magyar bajnoki aranyérmes.
Visszavonulása után edzősködött egy időben az Újpesti TE-nél, majd az MTK-nál. Megnősült, felesége a magyar női kajaksport éremkovácsa, Rozsnyói Katalin.