Az egyik: a Mihai Viteazul tér rendbetétele — ez amolyan háborús bombázások utáni képet mutat, egyetlen szóval: ijesztő, s már madártávlatból sem szép, ahogyan ezt jó három és fél évtizede, átadása után tervezői hangsúlyozták. Bár mi akkor is megjegyeztük: nem vagyunk madarak, és a kor uralgó szokása szerint lebetonozott teret kevesen nézik repülőről...

A másik a Debren-patak, amelynek kikotrása és szabályozása elkerülhetetlen. Hogy mi minden található a patakmederben!... Akárcsak a falvak lakossága a falut átszelő patakokat, városunk lakói is afféle szemétlerakatnak használják a Debrent. Ezen az áldatlan szokáson kellene immár, akár szigorú törvénnyel és az elkerülhetetlen büntetésekkel is változtatni. A kikotrás és szabályozás után meg kellene építeni a tervezett gátrendszert is, a Debren felső folyásánál, a város felett, esetleges vízgyűjtő tavakkal és szűrőkkel, amelyek feltartóztathatnák a hordalékot, amit a megvadult víz most is a városba sodort, megtöltve a kerteket, az utcákat.

Remélhetőleg mindezzel nem fogják megvárni a következő árvizet.

S ami jelenleg talán a legsürgetőbb: konténereket kellene felállítani az árvíz érintette utcákban, hogy a lakók minél hamarabb összegyűjthessék a víz által kertekbe sodort dögtetemeket, mielőtt még járványveszély alakulhatna ki... Ezekben az utcákban általában hetente egyszer szállítják el a szemetet, a kukákba dobált állat- és szárnyastetemek a kánikulában igen hamar bomlásnak indulhatnak...