Könnyű Nagyajtán jó községnapokat szervezni: a központi park éppen elég nagy, hogy a falvak népe elférjen benne, de elég kicsi ahhoz, hogy mindenki egy helyen legyen; elégséges számban vannak a vállalkozó szellemű emberek, kik ételt-italt tesznek a mulatni vágyók asztalára; Nagyajtán, Középajtán, a környező településeken pedig szép számmal akadnak népi örökségünket éltető fiatalok.
A szellemre is gondoltak a szervezők, így szombaton Cserey Zoltán muzeológus Nagyajta rövid helytörténetéről tartott előadást, majd Józsa Lajos levéltári kutató Nagyajta vásártartási jogáról, Pál Tünde pedig a népi bútorfestésről értekezett, s bemutatták az olaszteleki Kósa Bálint metszeteit tartalmazó albumot is.
A két nap alatt fellépett a baróti Tanulók Klubjának mazsorettcsoportja és a Csala kürtje fúvószenekar, a bölöni Kék virág néptánccsoport, a brassói Búzavirág néptáncegyüttes, a Motolla citeraegyüttes, a Gazdag Miklós Polgári Daloskör, a nagyajtai óvodások, a Magocska furulyacsoport, a nagyajtai Vadrózsák néptáncegyüttes, az Áfonya citeraegyüttes, a felsőrákosi női dalcsoport, a csíkszeredai Open Stage és a magyarországi V-Tech, Zorkóczy Zenóbia Áldás háza című előadását hozta el, Tudor Noémi pedig könnyűzenével szórakoztatott.
A Tiszta udvar, rendes ház versenyre mindössze négyen jelentkeztek, és a szervezők mindannyiukat elismerésre méltónak találták: Benkő Dániel a legötletesebben kialakított udvar, Dombi Áron a legápoltabb udvar, Toók Attila a legrusztikusabb udvar, az egy portán belül lakó Szabó Kálmán és Péterfi Dénes pedig a leghagyományosabb udvar cím büszke tulajdonosává vált.
