Öröm és üröm egy kalap alatt a kórházak önkormányzati kézbe kerülése, mert nem csak a döntési jog, hanem a működtetés felelőssége és néhány előre nem látott (netán szándékosan elhallgatott) pluszteher is a helyi hatóságok nyakába szakad.
Nem kötelező egy lejt sem adniuk a kórházaknak, mert továbbra is az egészségbiztosító pénztárba befizetett lakossági hozzájárulásokból finanszírozzák a kórházak működését, de ha pénzhiány miatt működésképtelenné válnak, az önkormányzatoknak tenniük kell valamit, ha pedig jól működnek, fejleszteniük kell, hogy még versenyképesebbek legyenek.
Mert erről van szó, a piac diktál, a fogyasztó (ezúttal a beteg) ehhez igazodik.
A beteg, ahol jobb a szolgáltatás, oda megy, ott keresi a gyógyulást, a pontos diagnózis felállítását, de természetesen azt is megnézi, hogy mit kell fizetnie mindezért, mert abból az alapállásból indul ki, hogy ő biztosított. Fizeti az egészségbiztosítást, nem is keveset, elvárja tehát, hogy amikor beteg, ellássák. De azzal szembesül, hogy korlátozzák jogait, terveznie kell a megbetegedéseket, és programáltatnia magát a családorvosnál, egyébként az orvosságot, szakorvosi és laboratóriumi vizsgálatot fizetnie kell.
Erről sepsiszentgyörgyi látogatása alkalmával Cseke Attila egészségügyi miniszter azt mondta, a családorvosok félreértették rendcsinálási szándékát, emiatt korlátozzák napi húszra a vizsgálatokat és a gyógyszerfelírást. Megerősítette és kérdésünkre Vass Levente miniszteri tanácsos részletezte is azt a szabályzatot, miszerint a családorvos nem csupán előjegyzés alapján fogadhatja a betegeket, de köteles előjegyezni azokat a biztosítottakat, akik ezt kérik.
Cseke Attila szerint a családorvosok amiatt korlátozzák a betegek fogadását, mert rossz néven veszik, hogy a korábbi kilencven százalék helyett jelenleg hetven százalékot kapnak a feliratkozott betegek után automatikusan, és harminc százalék a szolgáltatások aránya, de nem veszik figyelembe, hogy ebben az összegben bizonyos szolgáltatások ellenértéke is benne van, amit a minisztérium, talán tévedésből, kétszer, vagyis két különböző költségként térít meg. ,,Ha az orvosok belátnák, hogy képtelenek megfelelően ellátni a betegeiket egyszerűen csak azért, mert azok túl sokan vannak, nem jut rájuk fizikai idő, és az évek során lemondanának néhány betegről, akkor jutna hely még három-négy pályakezdő orvosnak, és mindez nem csak az ő, de a betegek érdekeit is szolgálná" — olvasható a minisztérium lapunkhoz eljuttatott állásfoglalásában.
Fura ez a helyzet, mert országosan több ezer családorvos egyformán értette meg a miniszter ,,rendcsinálási szándékát", a betegek pedig jogaik korlátozását látják benne, a szaktárca szerint ellenben a vitatott rendelet nem erről szól.
