Az elmúlt napok egyik megdöbbentő híre a romániai lakosság pénzügyi képzetlensége. Magyarán: nem tudunk bánni a pénzzel, és nem azért, mert kevés, hanem mert nem tanítanak rá, nem érdekel, nem készít fel rá sem iskola, sem család.
Ehhez szorosan kötődő jelenség, hogy például árvíz okozta kár esetén nem az előrelátó öngondoskodás húz ki a bajból, hanem gyűrött képű elesettekként várjuk a politikusokat, könyörüljenek.
Ide vágó kérdés, hogy Romániában a lakások negyedét sem biztosítja be kár esetére a lakosság, s amikor fedél nélkül marad, vagy elúszik a lakberendezés, nem segíthet rajta, akinek épp ez a dolga: a biztosító. Holott egyedül ez téríthetné meg a teljes kárt, erre nem képes (és nem is hivatott) az adófizetők pénzéből gazdálkodó önkormányzat vagy állam. Ilyen esetben ezek csak segélyt adhatnak, kártérítést nem!
Aki pedig a tudatlanság és anyagi függőség gúzsában tartja magát, aligha mondhatja: autonóm ember vagy közösség.
