És leállt a botfalusi cukorgyár. Az ipari és gazdasági válság erős agrárválsággal fonódott össze. Csődök sokasága pénztelenséget és fizetésképtelenséget sarjadzott, akárcsak ma, megjelent a létbizonytalanság érzése, tömeges volt a munkanélküliség, és általános panasz kísérte a jelenséget az egész országban. A mostani, kissé másfajta szél, mely erősségében azonban nem változott, most is fújja még Nyugat-Európát, bár egyes országok mintha sikerrel lábalnának ki a recesszióból.

A legkeményebb nyugati áramlat

Így fogalmazott a nagyajtai polgármester, Bihari Edömér (képünk), aki szakmája révén — közgazdász — ismeri a jelenséget. Sarkalatos azonban a különbség az elméleti síkon tanulmányozott válság és aközött, ami gyakorlati szempontból lefékezte, akadályozza a település fejlődését, majdnem egy helyben való topogásra kényszeríti ezt az ikerközséget, hisz közigazgatási szempontból Nagyajtához tartozik Középajta is.

— Mint más községekben — mondta Bihari —, nekünk is megapadt a költségvetésünk, egymást érik a megszorító intézkedések, egy sor olyan dolog van, amit nem tudunk megoldani, még áthidalni sem. A közművesítéssel helyben topogunk, a 3.22-es programunk kudarcba fulladt, amelyre tetemes összeget fordítottunk, és vannak még olyan tanácsi tulajdonban lévő épületeink, amelyeket szeretnénk menteni. Tágas és mennyezeti festményekkel ékeskedő, műemlék jellegű kultúrotthontermünket is menteni akarjuk, még mielőtt ránk omlik, időszerű a tatarozása. Nincs más megoldás, erős közösségi összefogással, bevonva a cégeket, egyesületeket, a közbirtokosságot, számítva a lakosság szolidaritására, gyűjtést indítunk, jótékonysági rendezvényeket szervezünk, és meg fogjuk kezdeni az épület, a terem fokozatos, részleges felújítását. A tanulmány elkészült, a művészeti értékek restaurálására szolgáló dokumentáció várat csak még magára. Tavaly október óta még mindig elbírálásra vár egy zöldövezetes pályázatunk. Csigalassúsággal haladnak a dolgok, mi pedig minden kis forrásba, a mások tapasztalatát is igénybe véve, bele fogunk kapaszkodni, hogy előreléphessünk. Remélem, ebben fog segíteni a csákánydoroszlóiakkal felújított testvértelepülési kapcsolat is. Falunapunkra meghívtuk Józsa Lajos előadót, aki olyan gazdasági jellegű helytörténeti adatokkal szolgált, ami arra bátorít, hogy lendíttessük fel újra a kisipart, a kézművességet, minden olyan nagyajtai termelő jellegű kézműipari hagyományt, sokadalmakat, vásárokat, amelyek végül is jövedelmi forráshoz juttathatják ismét azokat a családokat, melyek állandó anyagi gondokkal küzdenek. Jó elképzelés, még akkor is, ha minden kezdet nehéz.

Ha Erdővidék, akkor erdő is?

Ezt a kérdést tettük fel Kóródi István (képünk) nyugalmazott erdőkitermelési mérnöknek, aki alig egy esztendeje vezeti a nagyajtai erdő-közbirtokosságot, amelynek tagsága, több más háromszéki birtokossághoz hasonlóan, nem helyben akar topogni, nem akar a csőd szélére jutni, hanem meg akarja szilárdítani gazdasági helyzetét, és jövedelmet vár annak a vagyonnak a hozadékaként, amit az ősök szereztek, és amiért az alakuláskor is meg kellett szenvedni. Elsőrendű fontosságú kérdés ez nemcsak a tagság, hanem a község számára is, mert van olyan település megyénkben, ahol egyetlen tehetősebb erő éppen a közbirtokosság, mely lehetőségeihez mérten ki tudja segíteni a települést nehezebb gondjaiban.

— Mindenekelőtt a közbirtokosság anyagi nehézségeit kellett rendezni, mert tartozások halmozódtak fel, főleg az adók és illetékek. Ezeket nagyjából sikerült törleszteni. Sajnos, a tagságnak járó, két évre terjedő járuléktartozást eddig még nem sikerült felszámolni teljes mértékben. Kivételt képez a legelőterületek utáni járulékelmaradás törlesztése, tavaly az erdős területek után sikerült kiadni hektáronként 50 lejt, és februárban kiosztani az ez évi tűzifát mint természetbeni járadékot. Sajnos lombhullató erdeink fái között kevés az ipari célokat szolgáló fajta, zömében csak tűzifát lehet ezekből kitermelni.

A közbirtokosságnak 394 hektárnyi erdős területe és 110 hektárnyi legelőterülete van. Ezen legel a községi csorda, mintegy 237 állat. Az elnök örömmel újságolta, hogy a tavalyi évre megkapták az erre járó támogatást, és nem szeretné, ha az idei támogatásról beigazolódnának a rossz hírek. Az ajtai közös vagyon mára már nagyon felaprózódott. A tagok (örökösök) száma 256-ra emelkedett, így az egyéni és a családi erdőtulajdonok eléggé kis kiterjedésűek. Szándékában áll a közbirtokosságnak olyan javakra, birtokokra szert tenni, amelyek hasznot is hajtanak a közeljövőben. Ilyen elképzelés többek között a volt Cserey-kúria épületének felújítása és értékesítése. Ezt a kérdést már felvetették a tagság előtt, ugyanis az udvarház fokozatosan öregedik, romlik. Sajnos vannak még telekkönyvezett épületei a községben a közbirtokosságnak (állatorvosi rendelő, a volt kaszinó épülete, a rendszerváltás után szerzett ingatlan), belőlük a jövedelem minimális, márpedig ha ezeket nem sikerül kifizetődő módon értékesíteni, egy részüket el kell adni.

Ahol nincsen recesszió

Nem más ez, mint a szellemi élet, a helybeli magyar történelmi egyházak élete, ingatlanjainak javítása, megóvása, bővítése, valamint a magyar töltetű művelődési mozgalom. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint a nemrég megrendezett falunapok, ahol sikerült felmutatni, mi és mennyi a település szellemi-kulturális kincse.

Fekete Levente unitárius lelkipásztor bemutatta azt az új egyházi közösségi házat, imatermet, amelyet az amerikai testvérgyülekezet és a helyiek buzgósága révén sikerült megvalósítani, és meghívta lapunk munkatársát annak avató-szentelő ünnepségére. Megélénkült a nagyajtai római katolikus filia hívő közösségének élete is — tudtuk meg Barabás Mihály tanártól, a filia tagjától, aki elmondta, hogy páratlan az a felekezeti összefogás, melyet a faluközösség keresztényei tanúsítottak a filiális kis katolikus templom megújításánál és harangtornyának megépítésénél.

Falunapi iskolai rendezvényre készítette nebulóit Nagy Kázmérné Fazakas Adélka református tiszteletes asszony, a Kriza János Általános Iskola tanítónője, aki egyben az Erdővidéki Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke is, és beszámolt arról, hogy ha lassan is, de haladnak a nagyajtai református imaház korszerűsítési munkálatai. Egy csűrből alakították át még tavaly, és a nyáron akarják levakolni az épületet. Az alig két és fél száz lelket számláló gyülekezet tavaly már ott tartotta az özvegyek karácsonyát, a téli hidegben pedig az istentiszteleteket is. Itt folynak már a vallás- és furulyaórák, kézműves-tevékenységeket rendeznek a gyermekek számára.

— A tavasszal a Kriza János Alapítvány és Emlékbizottság nevében pályáztam egy nyári táborozásra — folytatta a tanítónő. — Hála az Istennek, nyertesek lettünk, s így augusztus 16. és 20. között nyári táborozást szervezünk Setétpatakon, amelyen I—IV. osztályos tanulók vesznek részt. Az anyagiakat felpótolják a szülők is. Négy tanítónő vezeti majd a nagyon hasznos tevékenységeket. Meghívjuk Barabás Mihály igazgatónkat is, aki kézműves-foglalkozásként próbálja majd díszítőmotívumok megfestésére tanítani a gyerekeket.

A tanítónő a gyerekek számára annyira kedvelt bábjáték kiváló oktatója. Mint mondta, többéves múlt áll ebben a tevékenységben mögötte. Vezetésével-irányításával megtanulják az ajtai gyermekek, miként lehet bábokat készíteni. Ebbe a munkába bevonta a gyerekek szüleit is. Láttunk egy főpróbát, amikor első osztályos tanítványaival készült bemutatni A róka és a kakas című bábjátékot.

Véső és hegedű

Megkésett emlékezésre siettünk az ajtai ősi vártemplomot övező temetőkertbe. Itt találkoztunk László Irénke nyugalmazott tanítónővel, immár néhai Bartha István (1940—2010) feleségével. Ugyanis hat hét után szokás itt is eltávolítani a sírhalomról a hervadt koszorúkat. Lapunk hűséges barátja, a helytörténet búvára, az egykori tanító, a zenei élet animátora, a községi könyvtáros, minden idők egyik legtehetségesebb faragómestere már a túlsó parton jár. Ajtához való kötődése határtalan volt. A Székely Mikó Kollégiumból indult, a közművelődés katonája volt. Szinte lehetetlen felsorolni azokat a székely kapukat, mesteri faragványokat, melyek határon kívül és itthon tehetségéről beszélnek. Egyéni hegedűgyűjteménye a zenéhez való kötődésének fájdalmas tanújele. Még most is él e sorok írójának emlékezetében Bartha Pista vonójának síró hangja egy emlékezetes találkozón az apácai kúria alagsorában. Üres maradt a faragóműhely, félbemaradt az ürmösi Rákóczi-kúria bejáratához megálmodott nagy székely kapu díszítő faragása, mert a lassan közeledő kór a faragómesternek sem kegyelmezett. Maradtak szerteszét cserefába faragott, remek munkái és az élők tisztelő emlékezete.