És kit évek óta rémülten sem hallgatok, most figyelem, akár spirituszban a kétfejű hörcsögöt. Képes beszédet használ, ő korunkban az Éj Asszonya (az ő kedvükért: Vörösmarty), elcsicsergi héjja módra, hogy ,,az egymillió szavazattal az MSZP túljutott a tű fokán".

Való igaz. A magyarországi szavazók még nem tudták végleg eltakarítani egy sötét kor ránk tapadt szemetét. Ott vannak az Országházban, ami már maga is képtelenség.

Ám akkor fölegyenesedtem, amikor kimondta a tőle, tőlük is hihetetlen szót: morálisan. Mármint hogy morálisan még csak most jutottak át a tű fokán.

A morálist mi erkölcsi mércének halljuk valahogy. De hogy ki meri(k) mondani azt a fogalmat az ország, egy ország, egy haza elsüllyesztése után, hogy erkölcs, morál, szóval, kinyílik a kétélű bicska a zsebben!

Továbbá arról öblent, hogy megújulás, megújulnak ők, a párt, új szerkezet, és ismét morál az amorális tengerben. Valami új szocialista párterkölcsöt akar megmutatni egy hölgy, akinek, úgy látszik, az MSZP-s törpe nagyasszony után is van megmutatnivalója.

Hát megmutattak mindent Rákosi Mátyástól, Biszku Bélától Kádár János hóhérkodása idején s attól tovafelé mindmáig, meg ezek mindent, megmutatták mindazt a szennyest, amelyet ezer Ágnes asszony sem tudna fehérre sulykolni húsz esztendő alatt.

Megújulnak, és ugyanazt a szóhasználatot halljuk ifjú utódjától, amit elébb amazoktól, aztán Horn Gyulától meg Kovács Lászlótól. Még annyit, s tán utoljára, Horn Gyuláról, hogy rájuk, rontó és rabló életvitelükre a legjellemzőbbet ő, a csakazértis miniszterelnök mondta ki, s örök érvényű az: a kérdésre, a fölmutatásra, hogy 1956-ban géppisztolyos, pufajkás gyilkosok között volt fegyveres, Horn azt válaszolta a parlamentben: — Na és?!

Na, és most megújul az MSZP, mint másutt is a kommunisták. Új köpönyeget, újabbat, új kalapot vesznek, és húzzunk bele! És belehúznák a népet immár a latrinába.

Hogyan tud erkölcsileg megújulni egy banda, amelyiknek hátrahagyott nyomait megismerve, rémülten kiáltott fel Orbán Viktor miniszterelnök 1998-ban: — Te jó ég, ezek mindent eladtak!

Ma ismét fölkiálthat egy ország: Úristen, ezek mindent elloptak!

Soha még kormánypártok — SZDSZ! — nem állottak ilyen higgadtan egyik lábukról a másikra, rá se köpve arra, hogy a vezérkarban és annak uszályában minden második ember ügyészség, bíróság előtt áll. A rettenetes jövő felé mutat az ő megújulásuk. Romániában is ismert a képlet. Morálisan megújulva vizsgálják a maguk tolvajlásait — ők maguk! Nem semmi.

Övig szennylében, állig adósságban az ország(ok), és a legerkölcstelenebb bizottságok vizsgálják az erkölcsi kártételeket. Jöjjön hát Tiborc panasza a Bánk bánból: ,,Ki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni kényszerít."

Ki leüt egy galambot éhes gyermeke számára... És aki leütött egy templomot, egy országot, egy népet?

Várja ki, aki tudja, a végét.