Napról napra szegényebbé válik az ország. Lakosságának több mint hetven százaléka, európai mércével mérve, a szegénységi küszöb határán vagy alatta él, s mifelénk még mindig csak megszorításokról, elbocsátásokról, a jövedelmek — beleértve a nyugdíjakat is — nagyobb arányú megadózásáról beszél a hatalom.
Változatos módszerekkel egyetlen célt hajszolnak: minél több pénzt megszerezni azoktól, akik még dolgoznak, mert üres az államkassza. Döbbenetes a nagyobbik kormánypárt Băsescu emlőjén nevelkedett tagjainak marcona, mindenkit leszóló szövegelése. Miközben elevenek és holtak attól rettegnek, hogy munkahely és jövedelem nélkül maradnak, az öregek meg kis nyugdíjaikat féltik, s szinte könyörögnek a hatalmasságoknak, hogy ne nyirbálják meg szűkös életük egyetlen biztos forrását, a párt ifjú aktivistái arról szónokolnak, hogy lusta, dologkerülő a nép, ezért lengi be az országot az unióban párját ritkító szegénység. Az államfő és köre jó két éve azt a hitet akarja kelteni az emberekben, hogy tizenegymillió szociálisan támogatott ember él az országban, hogy a társadalmi segélyek formájában kiosztott pénz messze meghaladja az európai átlagot, tehát természetes, hogy az államkincstár képtelen fedezni a kiadásokat.
Már maga a tizenegymilliós szám is óriási diverzió volt, mint kiderült, a Cotroceni-palota ilyen-olyan bizottságai gátlástalanul e kategóriába sorolták a nyugdíjasokat is, és erre az adatsorra alapozva határozta el Băsescu s Emil Boc meg kormánya, hogy rendet teremtenek, bármi áron csökkentik a nyugdíjakat, s megvonják a szociális támogatások egy részét, ellenőrzik a betegnyugdíjasokat, a betegszabadságon lévőket, csökkentik az anyák gyermeknevelésre szánt juttatását. Mint az utóbbi napokban kiderült, Románia feleannyit költ szociális kiadásokra, mint a közép-kelet-európai országok.
Tehát nem a kiadásokkal van baj, hanem a bevételekkel. Bocéknak sikerült padlóra küldeniük a gazdaságot, a fizetéscsökkentésekkel és elbocsátásokkal a lehető legmélyebbre süllyesztették a fogyasztást, ez meg a termelés rovására megy, így hát nem csoda, hogy hónapról hónapra egyre rosszabb eredményekről kénytelenek beszámolni. Nemcsak az állami bevételek, a társadalmi biztosításba befolyó összegek csökkennek folyamatosan, hanem egyre magasabb az államháztartási hiány is. Most hirtelen a korábbi 30 százalékról 34-re nőtt, ráadásul 30—40 milliárd lejről 19 milliárdra esett vissza az állam havi bevétele is. És a gazdaságélénkítő csomag egyre késik.
