Bár az RMDSZ képviselőinek és szenátorainak 2009-től mostanáig nem volt nehéz dolguk a jogszabályok megvitatásában és jóváhagyásában, hisz parancsra szavaztak, már felemelt kézzel léptek a terembe. Ha nyilvánosan, golyókkal kellett voksolni, lelkiismeretük szerint tették, mint például Édler András, aki a tévében jelentette ki, hogy ő a nyugdíjak 15 százalékos, illetve a közalkalmazottak bérének 25 százalékos csökkenésére vonatkozó törvénytervezetet lelkiismerete szerint fogja megszavazni. Láttuk, hogyan. A kormány tagjai eleve tudták, mi a teendő, ha a két ellenzéki párt és a Legfelsőbb Igazságügyi és Semmítőszék óvása helyt kap: elő volt készítve a következő megszorítás, és arról is gondoskodtak, hogy az alkotmánybíróság összetétele ezután ne akadályozza a törvények alkalmazását. A nyugdíjak épp egy RMDSZ-es jogász, Puskás Bálint szavazatának köszönhetően menekültek meg, aki nem a lelkiismeretére, hanem az alkotmányra hivatkozott. Nagyon furcsa számomra, hogy az alaptörvény előírásait is lehet többféleképpen értelmezni, a kilenc bírából négynek kint sötétség van, míg ötnek világosság. Nem az lett volna a helyes, ha mind a kilencen egyformán szavaznak: vagy igen, vagy nem, vagy alkotmányos vagy alkotmányellenes valami? Két alkotmány is létezik? Azon nem csodálkozom, hogy az RMDSZ képviselői (tisztelet a kivételnek) nem ismerik az alkotmányt, bár ahogy láttam, felesküdtek rá — de ha úgyis parancsra kell szavazni, mint a szolgáknak, miért nem olvassák inkább a napi sajtót vagy egyéb szórakoztató kiadványokat?

Az utóbbi időben Markó Béla RMDSZ-elnök több ízben azzal fenyegetőzött, hogy év végén valószínű, kilépnek a kormányból, ha végre nem jutnak szóhoz, vagy legalább közelebb a vályúhoz. Csakhogy ez nem ijeszt meg senkit: már holnap is késő lenne, bár talán megörvendeztetné a választópolgárokat. A már öt éve húzódó kisebbségi törvénytervezetből meg a történelem és földrajz tantárgyak anyanyelvű oktatásából ugyanis nem lesz semmi, csak halasztják, odázzák az elfogadásukat, és elő sem merünk állni velük, mert mindjárt a nyitott kapu felé mutatnak. Másfél évnyi kormányzás után mi, magyarok még semmit sem láttunk az egyezségben leszögezett feltételekből megvalósulni, mégis zsarolóknak neveznek a koalíciós partnerek. Úgy látszik, az egyezség csak ránk vonatkozik, csak nekünk kell betartanunk. A demokraták — ha már megengedték, hogy ismét felkapaszkodhassunk a szekér végére, és megadták az esélyt, hogy kormányba kerüljünk — úgy táncoltatnak, ahogy ők zenélnek Băsescu vezényletével.

Háromszékre hazajött választottjainknak kellemes pihenést, időtöltést kívánok, és minél több találkozást azokkal a választókkal, akik a bársonyszékbe küldték őket.

Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy