Mózes Attila írói pályája meglehetősen furcsán alakult a nyolcvankilences fordulat után, noha az első években új novelláskötete (Yesterday, Az Oroszlán Hava és egyéb történetek, 1990) és két regénye is megjelent (Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket, 1990 — ezt 2002-ben újra kiadták, és A vénasszonyok nyara, 1991), amelyek az irányított kultúra éveiben nem jelenhettek meg, s két válogatást is publikált régebbi elbeszéléseiből, sőt, 2004-ben nagyobb válogatás is megjelent kritikáiból, esszéiből, tanulmányaiból (Céda korok történelme), a prózaíró, úgy tűnt, elhallgatott.
Ha nem is végleg, hiszen még a kilencvenes évek közepén háromrészes elbeszélést (vagy regényrészletet?) tett közzé a Helikonban (A gonosz incselkedései), és írt néhány hosszabb-rövidebb elbeszélést is. Most — játékosan Salingert imitálva — kilenc történetet, nyolc elbeszélést s egy terjedelmes, a Székelyföldben megjelenő interjút (kérdezett: György Attila) rendezett kötetbe Zsibvásár címmel.* A könyv alcíme is kifejező: Szövegek egyetlen hangulatra…
Ironikus, bizarr történetek sorakoznak egymás mellett (Gumimagány, ,,A pina", Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete vagy a közel sem befejezett életműben új távlatokat nyitó A Campus).
Ezeket a nagyobb történeteket önironikus vallomások kötik össze, és az emlegetett interjú, ahol Mózes Attila keresetlen őszinteséggel vall életéről (Zsibvásár, avagy filléres emlékeim)… A már emlegetett A gonosz incselkedései nem szerepel, jelezve, hogy Mózes talán még a regényről sem mondott le.
Mindenesetre: túl hosszúra nyúló hallgatása után a prózaíró most egy izgalmas kötettel jelentkezik… Hogy a hallgatásnak mi volt az oka, nem derül ki, annál többet megtudunk ,,filléres emlékeiről", az életéről, életfelfogásáról, és az írások jelzik azt is, hogy egyáltalán nem megtorpanásról, elbizonytalanodásról volt, lehetett szó, hiszen újabb történetei mindenféleképpen szarkasztikusabbak lettek, töredezettebbek, de méltányolnunk kell, hogy megpróbálnak reagálni a korszak bizarr változásaira, a ,,szabad", de elhülyülőben levő világunkra... Azokat a pontokat keresik a történetek, ahol idegbeteg, elbizonytalanodó, ezredfordulós világunk rögeszméi egyáltalán megragadhatók.
A tegnapi diktatúrában Mózes — különösen A gonosz színeváltozása című három kisregényében vagy néhány zseniális elbeszélésében és eddigi legjobb regényében (Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket) — az autonóm létezés lehetőségeit kutatta komoran, dacosan, felejthetetlenül.
De hát azóta változott a világ.
Kötetét azért is ajánljuk melegen az olvasó figyelmébe, mert megpróbál reagálni az új kihívásokra, különösen figyelemreméltó ilyen szempontból is a Hüvely Matyi-történet vagy A Campus, mely egy nagyregény előhangjának tűnik…
* Mózes Attila: Zsibvásár. Szövegek egyetlen hangulatra. Erdélyi Híradó Kiadó, 2010
