Öt százalékkal zsugorodott 2009-ben a német gazdaság, de a munkanélküliség hárommillióról nem nőtt ismét a korábbi ötmillióra: valami megváltozott. A német gazdaság gerince az ipari export, ennek csigolyái a középvállalatok: egymillió német ipari középvállalat termékeinek 80 százalékát exportálja. A német ipar olyan termékeket állít elő, amelyekkel mások más árucikkeket gyártanak: ez a „háttérszerep" hasonlít a Franciaország mögötti politikai szerepre.

Csendes változások

A német gazdaság csendben, szinte észrevétlenül megváltozott, rugalmasabb lett a munkaerőpiac. Az elmúlt két évben 40 százalékkal csökkent a hosszú távú munkanélküliség, népszerűvé vált a „minimunka" és az átmeneti vagy rövidített munkaidő. A munkaadók nem fizetnek túlórát, mert a munkavállalók számlát vezetnek a ledolgozott és tartalékolt munkaidőről: válságban rugalmasan változtatják a munkaidőt. 2005 és 2009 között 14 százalékkal nőttek a bérek, euróban számolva mégsem csökkent az egységnyi termékre jutó bérköltség, mert a béremelkedésnél jobban nőtt a termelékenység. 1998-ban a nyugatnémet magánszektor kétharmadát fedték le ágazati bérmegállapodások, ma már csak felét. Ezek is tele vannak „nyitott záradékokkal": változik a szociális piacgazdaság, egyre több angolszász elemmel színeződik át. Továbbra is él viszont az a német tulajdonosi stratégia, hogy a munkaadók visszaforgatják a profitot a cégekbe, mert „nem a családnak kell a pénz, hanem az üzletnek, hogy menjen tovább a családi hagyomány."

Sötét felhők

Németország gazdasági jövője felett ugyanakkor sötét felhők gyülekeznek. A gazdaság egészében stagnálnak a bérek, a középosztály egy része szegényedik, és az elmúlt kilenc évben 54-ről 71 százalékra nőtt azok részaránya, akik szerint igazságtalan a német társadalmi rend. A német duális szakképzési rendszer — hároméves képzés, amely iskolai és munkahelyi részre oszlik — állt az eddigi német exportsikerek mögött, de a kétszáz éves rendszer is megújításra vár. Csökken a gyakornokok és a gyakorlati képzést ajánló cégek száma, a 350 igen szűken meghatározott szakma nem ad elég rugalmasságot a képzésben: 2005-ben, még konjunktúrában, a duális képzésből kikerülők egyharmada nem kapott állást egy éven belül.

Az iskolai végzettség szorosan függ a családi tudásszinttel, alacsony a mobilitás, és csak a társadalom 13 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel: ez a legalacsonyabb a fejlett országokon belül. A háromszintű oktatás miatt kialakulóban egy jelentős létszámú, alacsony osztályú társadalmi réteg, amely kilátástalannak ítéli meg saját felemelkedését.

Hol vannak a gyerekek?

A legnagyobb veszély azonban a népesedés terén léphet fel. A termékenység az újratermelési szint alatti. 2000-ben megváltoztatták a „ki a német" szabályt, így a bevándorlók is szerezhetnek állampolgárságot, de 2008-ban már több ember hagyta el az országot, mint ahány érkezett. 2009-ben pedig először csökkent a munkaképes népesség. 2050-re 8—14 millióval lehet kisebb a német népesség, Franciaország és Nagy-Britannia népességben megelőzheti Németországot.

Az viszont már egy másik német társadalom lesz. 2050-re a teljes népesség fele már nem német származású (!), az 5 év alatti gyermekek harmada már ma is bevándorló családban nevelkedik, de a 60 százalékos részarány sem ritka. A keletnémet részeken jobb a helyzet, de 1989 óta innen 4,3 millióan mentek a nyugati tartományokba, ahonnan viszont csak 2,7 millióan érkeztek. Kelet-Németország elveszítette népessége egytizedét, miközben a keletnémet GDP a nyugatnémet szint 40 százalékáról a 70 százalékára nőtt.

Németország sem érti még: a megoldás a több gyermek!

(a The Economist nyomán)