A tárlat a kultúra hálójában élő alkotók vallomása. A kötődések keresése és sokszínű képzettársítás szabad asszociációinak együttes lélegzete jelenik meg itt. Nemzeti örökségünk kollektív emlékezetéből felhozott képek identitásunk, közösségbe tartozásunk, sárkányölő feladatvállalásunk kihívásait vetítik előre. A múlt története, a szüzsé alapja örök érvényű meg-megújuló próbatételeket mutatja meg a megmaradásért. Mai életünket a múlt tükörképeire vetítve lehetőségünk van az alkotásban a hős szerepkörével azonosulni, az egyértelmű igazságok kinyilatkoztatására, így akár a patetikus hangnem vállalására is.

Ábrahám Jakab grafikái a ló társaságában az egyént mutatják. Döntéshelyzetek, archaikus fohászok, elszánt akarat, a kijelölt sors felvállalása mutatkozik meg képein. A nagy változások előtt csendbe burkolózó meditációk hősei. A lóalakok elmozdulása, előrehaladásra való törekvésük a változás és változtatás sorfordító helyzeteit sugallja.

Ábrahám Imola az örök visszatérés mítoszait keresi. Heroizmus és csintalan dinamizmus egymást egészíti ki. Képein befelé gyűrűző körök alakulnak ki, és próbatételein a biztonság, a meg-megújuló derű mutatkozik.

Csutak Levente nemzetet idéző képei az egységet mutatják fel. Szimbiózist pogány és keresztény kultúrkör között, egymás térfeleit kiegészítve jelenik meg az erős nemzeti karakter.

Deák Barna az Incitato eddigi tematikáihoz nyúl vissza. Pegazus hátán az alkotó önfeledt életvitelét extatikus pillanatban és ironikus ábrázolásban együtt mutatja be. Játékos frissességgel idéz és dinamikus élethelyzeteket hoz közel az egyén életéből.

Deák M. Ria a ló önfeledt mozgásával a létezés szabadságvágyát fogalmazza meg. Nem korlátozva útvesztőkkel, a tiszta ösztön szabad kiáramlása teszi nemes emberi érzések hordozóivá. Lovai jól érzik magukat légüres terükben, a mindenséggel mérik magukat.

Dimény András lovas képein a cselekvő erő mutatkozik meg. Változtató szándékkal vállalja a küzdésben a megmérettetést, amiben az esetleges veszteség sem tántorítja el a szembeállástól.

Expresszív lendület és színek lüktető ereje irányít. Szentgyörgy alkotásán felismerhető a Fehérlófia ezelőtti kiállításon meditáló figurájának miniatürizált idézése.

Erőss Sándor kitörési célpontot találó, erős kontrasztot teremtő és mozaikos elemekből folytonosan körbejáró léthelyzetet teremt.

Gonda Zoltán lóábrázolásában szürrealisztikus szabad képzettársítással ismerjük fel veszendő önmagunkat. A küzdelem pillanatképeit emeli ki, nagyítja egyetemes rangra. Színek hordozta víziók kelnek életre.

Győri László szobra zárt struktúrájával alkot modern formát az ősi hitvilág rituális mozzanataiból.

László Ákos táltosa az örök körforgás ciklikus mozgásában teremt egységet profán és transzcendens között.

Miholcsa József faragott tábláihoz a népművészet ősi elemeinek kódjaiból építkezik. Világszinteket jelöl ki, nemzeti karaktert emel ki.

A kompozíció struktúrája és az organikus anyag egysége egymás hatásában teljesedik ki.

Nagy Lajos fotóin a felsorakozás retorikája alkot sajátos jelentést. Ez a filmképek szabályos ismétlődésének érzetét is életre kelti.

Orth István légies alkotása a mitikusban rejlő fenséges örök érvényűt az esendő egyszerűségével emeli ki. Játékos formavilág és érzelemgazdag vágyakozás mutatkozik meg.

Ritók Lajos lovainak gesztusnyelve egy magasabb rendű létezés zónáit jeleníti meg. A fenséges érzéséhez a szelíd és elnémult tekintet társul. A tanú tekintetével néznek lovai.

Sajgó Ilona lovas képei idilli világot alkotnak. Kozmikus elemek közelsége és színek érzelemgazdag lüktetése a megtalált nyugalom és kiteljesedés vágyott képeit keltik életre.

Sárosi Csaba küzdőtere a teremtett és megrongált emberi világ.

A küzdelem a külső szabadtérben játszódik. A megrongált torony a meg-megújuló rohamokról beszél, viszont a figurák szembenállása a döntetlen és önmaguk ellen vívott harcok képzetét erősítik.

Simó Enikő képein a mozgás dinamizmusa és az előrehaladás vágya fogalmazódik meg. A megérzés és a szabadon választott út irányába visz előre.

Vetró András Szent György-sorozata egy új ciklus az életműben. Szól az egyén feladatvállalásáról, a beváltható és elvesző álmokról egyaránt.

Ló és lovas egyensúlyozó összetartozása a fennmaradást is jelképezi egy virtuóz, alakot változtató képlékeny támadó ellenféllel szemben.

Vetró Bodoni Sebestyén András grafikái az emlékezés és képzettársítás együttes játéka. Az élő világ egymásban életre kelő szintézise.

Vetró Bodoni Zsuzsa képein a játék a mítoszokkal életérzése jelenik meg. A sárkány idomtalan jelenléte esendőséget és rokonszenvet kelt a nézőben. Az eltérő irányba néző tekintetek sajátos sorsokról szólnak, amelyeket a kompozíció szerkezeti egysége egy sorsvállalássá köt össze.

Vincze László fehér-fekete grafikái a képzettársítások színes gazdagságát mutatják. Érzékeny vonalvezetés, lendületes változékonyság és megsokszorozódó alakváltoztatás irányítja a légies képeket. Ló és ember szembeállítása képein emberi létezésünk ösztönre és rációra épülő egységét teremti meg.

A XVIII. Incitato-kiállítás képei több szállal kapcsolódnak előző kiállítások képi világaihoz, viszont az idő távlatából újraértelmezett témák az átértékelés nagyszerű képi játékait nyújtják a nézőnek.