Kelet- és Közép-Európa kamarillájától függetlenül, többségében vidéken élnek az emberek. Azt hiszem, különös bizonyítást nem igényel az, hogy kistérségi mentőszolgálatra van szükségük a munkanélküliség és szegénység tengerében vergődőknek, miután a falurombolás hideglelését követő tizenhét év csak fokozta a kistelepülésen élők nyomorúságát, hogy a vidék reménységének utolsó szikláit is kidolgozott jövőképpel, szerkezetváltási stratégiával, jobb alapon jobb ügyet szemléletváltással a szülőföldön való megmaradásra ösztönözze, tárgyi, lelki és szellemi-kulturális értékeit és népi hagyományait megmentse.
A magyar nemzet történetében már Heltai Gáspár Krónika az magyaroknak dolgairól-ban megírta: ,,sok tusakodásokkal és számtalan sok viadalokkal" kell számolnunk, de az 1100 esztendő alatt öt és fél millió ,,nemzetünk" a harcmezőn veszett el, és a Magyar Nemzeti Kutatási Intézet szerint hétmillió magzatot öltünk meg, ami pedig a pszichológiai szakirodalomban a ,,közelség gyűlölete" fogalmában az önbecsülés súlyos romlását jelenti. Ne is említsük a szingli életmódot, a művi meddővé tételt vagy a homoszexualitást és egyebeket.
Történik mindez a globalizáció, a népességkoncentráció idején, amikor egyre nagyobb távolságok és egyre kisebb műveletek között osztódik fel az élet élhetősége. Amikor a mindenség sokdimenziós pulzálásában (lüktetésében!) a kulturális hídépítés a vidéki entellektüelnek, de különösen a lelki építőmunkát végző lelkipásztornak rendkívüli kihívásoknak, szorításoknak kell megfelelnie. Kodállyal kapcsolatos mondást idézhetnék: Találjatok magatoknak barátokat, ha tudtok. A kistérség megmentése érdekében jónak bizonyul alapítványok és egyesületek létrehozása az együtt gondolkozás, együttműködés gondolatával. Állandó falufórumban helyet kell találniuk az egyházaknak is.
Így a vidék társadalma gazdasági és erkölcsi értelmességgel az előrejutás lehetőségét tudja számba venni, megfontolni, hogy legyen minden erdélyi településnek minél több testvértelepülése. Legyen élő, aktív és folyamatos kapcsolat iskolák, pedagógusok, lelkészek, diákok között. Járjanak egymáshoz, imádkozzanak közösen...
Ma a falvaink többsége igen ,,elmaradott". Fiatalságának javától mesterségesen megfosztották, határa agrársivataggá vált. A falutól elidegenülő, reményét veszített, széthulló közösség. A jövőhöz való jogát megkérdőjelezték. Mi úgy véljük azonban, hogy a falunak van jövője az Európai Unióban is!
És ez a jövő nem az ott élők számától, hanem cselekvőképességétől függ. Attól, hogy képesek-e felismerni s megbecsülni saját értékeiket. Képesek-e ezt felmutatni, és befogadni mindazt, ami számukra hasznos? Ezért nem nosztalgikus falumentésre, hanem hagyomány- és értékmegőrző, lélekben egyenesen járni tudó öregek és jövőbe tekintő, okos fiatalok összefogására van szükség. A vidéki társadalom megerősítésén fáradozókért cselekedni és érettük imádkozni tartozunk.
