Edirne, azaz Drinápoly, Törökország egykori fővárosa bővelkedik igazi vagy legendaszerű magyar emlékekben. A török hadak elsősorban itt készültek fel balkáni, kelet-európai hadjárataikra, de fontos szerepet játszott a város a török birodalom belső egységének megteremtésében, a mai Törökország területének eltörökösítésében is. Mostani utunk során az autóbuszos mozgó akadémián sok szó esett erről, Edirne ismertetésével részletezően foglalkozik a Beder Tibor által erre az alkalomra szerkesztett és kiadott útikönyvecske is.
Drinápoly falainál a törökök a magyar történelmi múlthoz mérvést viszonylag későn, 1342—1343-ban jelentek meg. Kantakuzinosz bizánci császár szövetségeseiként érkeztek, hogy ennek jogara alá kényszerítsék a Papagiologosz császár pártján álló lakosait. A két császári dinasztia közötti hatalomért vívott harc tulajdonképpen a szövetségesként érkező törökök útját egyengette, és tizenhét év múltán, 1362-ben Murad szultán elfoglalta a várost, s ő emelte Edirnét a fiatal oszmán birodalom fővárosává.
A magyar vonatkozású események és személyiségek egyik legszínesebb alakja Orbán mester, akit képzeletben és más, nagyobb dimenziókban a törökök Gábor Áronjaként tisztelhetünk, aki itt, Drinápolyban öntötte azokat az ágyúkat, amelyek Bizánc falait képesek voltak szétzúzni, s ezzel lehetővé tették a város elfoglalását.
Az 1400-as évek közepén a török birodalom Közép-Anatóliától az Al-Dunáig terjedt — rögzíti Beder Tibor a Bujdosók nyomában című könyvében —, s ennek az összefüggő, nagy területnek a közepén még állt a bizánci császárság, amely akkor már alig volt több a fővárosnál, a mai, várfalakkal határolt félszigeten fekvő településnél. Az idők folyamán több szultán is ostromolta, de a lovas hódításokhoz szokott török sereg nem rendelkezett olyan eszközökkel, amelyekkel ma a tenger és az Aranyszarv-öböl által is védett ilyen erős várat be lehetett volna venni.
II. Mehmed szultán jól tudta ezt, ezért különös figyelmet szentelt a török tüzérség felszerelésére és megerősítésére. Megtudta, hogy Bizáncban fogva tartanak egy híres ágyúöntőt. Beder szerint — mai szóhasználattal élve — ,,kommandót" szervezett a mester kiszabadítására, aki előbb a Yildiz-dag-hegységben (Csillaghegy), majd Dereköyben látott munkához, később Drinápolyban vezette az ágyúöntést. A korabeli feljegyzések szerint II. Mehmed szultán személyesen is jelen volt az ágyúöntésnél, sőt, feltűrt ingujjal segédkezett az ágyúk elkészítésénél.
A további történet már a legendák köréhez állhat közelebb: állítólag négy akkora ágyút öntetett, amely két tonna súlyú lövedék kilövésére is alkalmas volt. Egy-egy ilyen ágyút hatvan bivaly vontatott, és 24 óra alatt nyolc lövést lehetett leadni vele. A monstrumokat két hónap alatt vontatták Bizánc falai alá. 1453-ban kezdték el az ágyúzást, és egy jó hét alatt Bizánc falainak tekintélyes részét rommá lőtték.
Bizánc elesett.
Ezek szerint a magyar származású Orbán mesternek köszönhetően került a törökök kezére a bevehetetlennek vélt város. II. Mehmed ezután viselte a Fatih (Hódító) nevet.
Uralkodásának másik magyar vonatkozású története a nándorfehérvári csata. Fatih 1456-ban indult Nándorfehérvár ellen. Ezt a történetet már jobban ismerjük, s a déli harangszó is erre emlékeztet bennünket. Fatih szultán serege Hunyadi János csapataitól olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy harminc évig a törökök nem indultak a magyar királyság ellen.
Fatih, a Hódító ezután keleti irányban növelte birodalmát. Uralkodása idején húsz államot hódított meg. Beder Tibor megjegyzi, hogy uralomra lépésekor az ország területe 964 000 négyzetkilométer volt, halálakor közel kétmillió négyzetkilométer fölött uralkodott.
Állítólag a velenceiek mérgezték meg, s fiatalon, 49 éves korában a velencei hadjárat előkészítése közben halt meg.
A török történetírás Fatihot tartja a legnagyobb és legeredményesebb oszmán szultánnak. Hódításai közben a szellemi élet felvirágoztatására is gondja volt. Ő alapította meg az isztambuli egyetemet, európai művészeket és mestereket hozatott Európából. (Kemal Atatürk, a modern török állam megteremtője — egyébként a szultanátus megszüntetője — ugyanezt cselekedte a XX. században. A Törökországba hívott tudósok között több magyar is volt. A magyar nyelvészek is szerephez jutottak például a török ábécé kialakításában.)
Fatih szultán több mint háromszáz mecsetet, iskolákat, kórházakat építtetett. Halálakor a tengeri flotta 250 hadihajóból és 500 szállító hajóból állt. Több nyelvet beszélt, és a hódítások mellett, elődeit meghaladva, kiváló birodalomszervezőnek bizonyult.
Mikes és Drinápoly
A bujdosók drinápolyi tartózkodása idején a régi török dicsőség már letűnőben volt. Mikes leveleskönyvében kiválóan érzékelteti, hogy korában az erős oszmán birodalom már nem a nagy haditettekben, a birodalomszervezésben, hanem a régi dicsőség fényét utánozva élt.
Azt pedig méltó megírni kednek — írja 1717. november 29-én Drinápolyban —, hogy a hatalmas fővezér ma ideérkezett a táborról, és nagy pompával jött bé a városba. A kajmakány és az itt lévő nagy urak eleiben mentenek ki-ki maga udvarával. Elmondhatni, édes néném, hogy a vezérek földi istenek, mert más országokban a királyokat sem fogadják olyan nagy pompával és ceremóniával, mint ezt a vezért fogadták. De jaj! Nem olyan-é az ő nagy dicsőségek és fényességek, mint a komédiákban lévő királyságok? Két-három óráig tart a komédia, a királyság sem megyen tovább. Ez a vezér is nagy pompával jött bé, talám holnap egy szekérre teszik, hat ember kiviszi a városból. Ezt pedig igen könnyen megérheti. Talám maga is tudja ő azt, mert a kalmakány veje lévén a császárnak, a felesége kétség nélkül jobban szereti vezérné lenni, mintsem kalmakányné. Ezt úgy hiszem, mintha a szájából hallottam volna, Amég pedig azt a szerencsétlen napot eléri, addig azt írhatom kédnek a vezér felől, hogy ha távol láttam is, de szép ember, és azt sem kell csudálni, ha erős, izmos, mert az apja házánál az ökrökkel kellett néki küszködni, s egy mészáros fiának erősnek kell lenni. Ebből elhiheti kéd, hogy mészáros família, és hogy legközelebb az apja is a’ volt, és maga is azon tudományt követte egy darabig. Hogy folyna jó dolga ennek az impériumnak, amikor egy mészárosnak adják azt kezibe? De nekem úgy tetszik, hogy jobban illik egy mészároshoz, hogy hadi ember legyen, mivel úgyis minden nap vért ont, mintsem egy favágóhoz, akin mindenkor nevetek, mikor eszembe jut.
Mészáros szavunkról jut eszembe, hogy Törökországban — így Drinápolyban is — gyakran láthatunk Kaszap feliratú boltokat. A kirakatban kampókra aggatott kövér bárányok várnak vásárlóra. A kaszab szó törökül mészárszéket jelent. Mészáros szavunkat, amely szláv átvétel, ez a szó előzte meg, ma csak a ,,kaszabol" igében él, de gazdag személynévanyag is őrzi, főleg az archaikus moldvai csángó nyelvjárásokban.
Mikes a vezérré emelés török módiját a mészárosból kajmakánnyá előléptetett példát a favágóval folytatja. Ebből az egyetlen passzusból is kitetszik Mikes feledhetetlen humora, nyelvi játékossága, amelyről mai tollforgatóink annyira megfeledkeznek.
A császár udvarában volt egy favágó, a’ törökül bajdacsi. A császárnak megtetszett ez az ember, hogy jól vágta a fát; udvarában valamely tisztnek teszi, azután elébb, elébb, annyira, hogy vezérnek teszi. De szerencsétlenségére a császár olyankor tette vezérnek, midőn okosabbra kellett volna bízni a muszka cárral való hadakozást. Elég az, hogy a baldacsit vezérnek teszik, és a muszka cár ellen küldik, akinek úgy megszorították volt már táborát a Prut mellett, hogy egész táborával fel kellett volna adni magát, ha a baldacsi okos lett volna. A cár látván, hogy rabságban kell esni, a feleséginek eszében jut, hogy talám haj ajándékot küldenének a vezérnek, azzal megcsinálhatnák a vezért. Másnap nagy ajándékot küldenek neki, a békességet is megcsinálják véle, s így szabadul meg a rabságból a muszka cár egész hadával. Azalatt érkezik a sveciai király a vezérhez és mondja neki: ihon kezedben vagyon a cár, holnap rabbá teheted, ha akarod. Arra felé a vezér: udde ha rabbá teszem a cárt, ki viseli gondját országának? Ítélje el kéd, micsoda méreggel hallotta ezt a feleletet a svéciai király. De azt kérdem kédtől, nem favágóhoz illő felelet volt-é ez? (...)
Mikes Drinápolyban azt is megéri, hogy a kalmakánt, mivel a felesége a császár leányával hál, a mészáros helyett vezérré teszik. Csak a rajta való köntössel lóra ültették, és egynéhány csauz kikísérte a városból.
Mikes korának Drinápolyára és az ezt megelőző időkre ebben a nagy múltú városban a dzsámikon, mecseteken, a karavánszerájon kívül sok minden emlékeztet. Az egykori vár romjai, a régi török építészeti stílust őrző néhány épület, de az új városnegyedekben, a még lakatlan lakótelepeken már a modern építészet jegyeit leljük csak fel.
