Nehéz helyzetbe kerültek azok az irodalmi folyóiratok, amelyeknek kiadója, mint a marosvásárhelyi Látónak is, a megyei tanács. Hamarosan érvénybe lépnek a művelődési intézményeket is érintő megszorítások. Megkérdeztük Kovács András Ferencet, a Látó főszerkesztőjét, tulajdonképpen hány személyt érintenének az elbocsátások.
— Két és felet. De a folyóirat tíz munkatársa közül — és ebben benne van a titkárnő, a takarítónő is — természetesen senkit nem szeretnénk elbocsátani.
— Meg kell jegyeznünk, hogy az irodalmi folyóiratok szerkesztőinek fizetése amúgy is arcpirítóan kevés…
— Igen. S most ráadásul még levonják a beígért 25 százalékot is. Mi mindenesetre megpróbáljuk a folyamatos tárgyalások során fizetésátcsoportosításokkal megoldani a helyzetet. Én például lemondanék fizetésem feléről, s más munkatársaim is. Érzékenyen érinti a Látót az is, hogy nem kaptuk meg a Szülőföld Alap támogatását. A visszautasítást átütemezéssel indokolták. Ez azért is fájdalmas, mert veszélybe került a Látó Irodalmi Színpada. (Idáig mindig megkaptuk a támogatást az Illyés Alapítványtól és a Szülőföld Alaptól is.) Az Irodalmi Színpad 1991-ben indult, azóta 130 rendezvénye volt, meghívottjaink között szerepelt a kortárs magyar irodalom minden jelentősebb alkotója… Legújabb meghívottunk Krasznahorkai László lett volna. Még annyit el kell mondanom, hogy veszélybe került a Versajándék című, rendszeresen a decemberi számunkhoz csatolt melléklet megjelentetése is. Eddig József Attila, Dsida Jenő, Radnóti Mikós és a Nyugat költőinek verseit mutatták be munkatársaink… Helyzetünk tehát nem könnyű, de hamarosan megjelenik hagyományosan színházcentrikus, augusztus-szeptemberi összevont számunk. A gazdag anyagból Jánosházy György új Rómeó és Júlia-fordítására hívnám fel a figyelmet.
