Egeresi Sándor
Jó évtizede, 1999-ben jártunk még a Vajdaságban. Akkor a NATO bombázta Szerbiát a koszovói népirtás miatt, s a magyarok által is lakott tartományra is jutott néhány lövedék. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat által Magyarkanizsa testvérvárosnak küldött segélyt, egy teherautó ablaküveg-szállítmányt kísértünk el. Akkor igen nehezen jutottunk át a határon. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Idén június 10-től személyazonossági kártya is elegendő a határátlépéshez.
Magyar médiastratégia
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) képviseletében utaztunk a Vajdaságba, a Kárpát-medencei magyar újságírás gondjairól tanácskoztunk.
Sajtó terén már régóta lebontottuk a határokat, előbb a MÚRE és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete kötött együttműködési megállapodást, aztán immár hat éve megalakult a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK). Ennek soros ülését tartottuk a Zenta melletti Csókán, ahol a Móra Ferenc Művelődési Egyesület vendégszeretetét élveztük. A házigazdákon és az erdélyieken kívül a muravidéki (Szlovénia), horvátországi és anyaországi szervezetek képviselői voltak jelen, a kárpátaljaiak ez alkalommal hiányoztak, a Felvidéken meg nem tömörültek egyesületbe a sajtósok.
A különböző régiók magyar újságírását és általában a Kárpát-medencei magyar újságírást elemző előadások sokszor tartalmas, a részleteket is boncolgató vitákba torkollottak.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a közösségépítésben és közösségmegőrzésben kivételes szerep jut a külhoni magyar sajtónak. Ezért az újságírókban tudatosítani kell, hogy a szakmai követelmények tiszteletben tartásán kívül a kisebbségi újságírókra kiemelt felelősség hárul a közösségi érdekek védelmében és a közösségi értékek létrehozásában. A kisebbségi médiumok csak akkor tudják teljesíteni ezt a feladatot, ha nyelvi és szakmai szempontból egyaránt minden pillanatban kielégítik a legmagasabb szintű minőségi elvárásokat.
A KMÚEK átfogó magyar médiastratégia kidolgozását tűzte ki célul. Ennek első lépéseként egységes magyar médiatárat hoznak létre a tagszervezetek. Ennek alapjául szolgál a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács által összeállított ottani sajtókataszter, melyet Kókai Péter, a Magyar Szó marketingigazgatója, volt főszerkesztője készített el. A KMÚEK tagszervezetei megállapodtak abban, hogy egységes kérdőívekkel dolgoznak.
A székelyek szent hegyétől, a Hargitától való távolságot is jelzik a zentai toronyban
Vajdasági változások
A külhoni magyar újságírókat a bácstopolyai tó partján egy halászlére vendégül látta Egeresi Sándor, a vajdasági parlament elnöke, akivel egyedül a Háromszék készített interjút. Áttekintettük a tartomány helyzetét az utóbbi két évtizedben.
A Vajdaság 1988-ig a volt a jugoszláv köztársaság autonóm tartománya, mondhatni, állam az államban, a régi Jugoszlávia idejében törvényhozói, végrehajtói, igazságszolgáltatói funkciói voltak, azaz külön alkotmánnyal, legfelsőbb bírósággal, alkotmánybírósággal, statisztikai hivatallal rendelkezett, volt elnöke, elnöksége, kormánya… Ami államszövetségi hatáskör volt, az a jugoszláv állambiztonság, honvédelem és külügy, de még a külügy terén is bírt önálló jogkörökkel a Vajdaság. A politikai önállóság mellett gazdasági fejlesztési hatáskörökkel is rendelkezett.
1988-ban Milosevic elnök rendszere eltörölte az autonómiát. 1991-től, amikor megszűnt a Vajdaság alkotmánya, a tartománynak kirakatautonómiája maradt. Továbbra is volt képviselőháza, kormánya, de ezek gyakorlatilag semmiféle hatáskörrel nem rendelkeztek.
A 2000. októberi demokratikus hatalomváltás után — melynek szerves résztvevője volt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) — beindult a decentralizációs folyamat, 2002. február 1-jén meghozták az omnibusztörvényt, mely értelmében száznál több hatáskört adott át a központi kormányzat. Ez még mindig nagyon távol áll attól, amit 1988-ig a Vajdaság gyakorolt. Mert nincs törvényhozói és nincs igazságszolgáltatási funkció. A tartományi parlament nem hozhat törvényeket, csak törvényerejű képviselőházi döntéseket.
A legmagyarabb város, Zenta polgármesteri hivatala
2006-ban megszületett az új szerb alkotmány. Ebben — persze nagyon behatárolva és beszűkítve — jelen van a vajdasági autonómia. Mit jelent ez? A tartomány költségvetésének a szerbiai büdzsé legalább 7 százalékának kellene lennie — a lakosság számaránya alapján. Ezt soha nem kapták meg. Jelenleg 60 milliárd dinár (kb. 600 millió euró) a tartomány költségvetése, ami nem elegendő. Egeresi Sándor hangsúlyozza, ezzel nem tudnak új hatásköröket átvenni és intézményrendszert működtetni. Az erdőgazdaság, vízgazdálkodás állami hatáskörből tartományiba kerül. A tavak, folyók, erdők, földek mind tartományi tulajdonná válnak.
A restitúció késik
Az meglepett, hogy az erdők, földek tartományi tulajdonban vannak, akkor hogyan is állnak a restitúcióval?
A parlamenti elnök elmondta, 2001 óta hét, az államosítás orvoslásáról szóló törvénytervezetet olvasott, de egyetlenegy sem került be a képviselőházba. Emellett az ország az EU felé törekszik. A csatlakozás egyik alapfeltétele a restitúció. Ebből a szemszögből a politikus úgy gondolja, a volt tulajdonosok vagy örököseik visszakapják tulajdonukat, de ez lassú folyamatnak tűnik. Elsőként az egyházak fogják visszakapni birtokaikat. Még nincs restitúciós törvény, Egeresi feltételezi, nagyon bonyolult lesz a megoldás, hiszen a vajdasági földeket 90 százalékban privatizálták: a nagy állami társaságokat megvásárló újgazdagok szerezték meg azokat a 90-es években.
Létszámuk csökken
1945-ig a Vajdaság lakossága 1,5 millió volt. Nagyjából egyenlő arányban éltek itt magyarok, szerbek és németek. 1945-ben a kikiáltott kollektív bűnösség alapján elzavarták a németeket. Akik nem mentek el, magyarnak vallották magukat, s így a statisztikában a magyarság létszáma nem csökkent, sőt, enyhén nőtt. 1971-ben több mint 500 000 lehetett. Aztán a magyarság létszáma elkezdett csökkenni, 1991-ben 350 000, most mintegy 300 000 magyar él a kétmillió főt számláló Vajdaságban.
A csökkenés oka gyakorlatilag az asszimiláció. Minden második, harmadik házasság vegyes, s általában szerbekkel. A régi Jugoszláviában a relatív jólét is hozzájárult a beolvadáshoz. A magyarság nemzettudata gyengült. Ez változott az elnyomás következtében. 1991-től jóval kisebb arányú az asszimiláció, de ötvenezer magyar a háború miatt elhagyta a tartományt, a milosevici diktatúra idején nagy részük Magyarországon telepedett le. Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik, lassan szivárognak vissza az elvándoroltak — jegyezte meg az elnök.
Feladatok
Egeresi Sándor a VMSZ legfőbb feladatának tartja: megteremteni a magyarság itthon maradásának feltételeit, akik elmentek, azokat visszavonzani.
Az első parlament meghozta azt a rezolúciót, amely nem ismeri el a kollektív bűnösséget. A VMSZ kezdeményezésére 2003 márciusában ezt egyhangúan fogadta el a vajdasági parlament. A Sólyom—Tadic megállapodás értelmében történelmi bizottságot hoznak létre, melynek feladata a ’45-ös atrocitások kivizsgálása.
A tartományi nagyberuházási alapból az elmúlt két évben 70 millió eurót infrastruktúra-fejlesztésre utaltak át a magyarlakta vidékekre. Igyekeztek a magyar vállalkozásokat, a mezőgazdászokat támogatni. Erősíteni akarják a magyar iskolahálózatot.
2000-ben jöttek létre a nemzeti tanácsok, köztük a Magyar Nemzeti Tanács (MNT). Előbb időlegesen, majd 2002-től választások útján.
Idén június 6-án névjegyzék alapján megválasztották a vajdasági magyarok új miniparlamentjét, amelynek az önazonosság megőrzésében — oktatás, nyelvhasználat, kultúra — van fontos hatásköre. Az MNT elnöke Korhecz Tamás, aki 2000 októberétől a tartományi kormányban közigazgatási és kisebbségi miniszter volt.
Új oktatási, felsőoktatási, művelődési, tájékoztatási bizottságok alakulnak, melyek hatékonyabban fognak működni.
Jövő évtől az állam kötelessége a nemzeti tanácsokat pénzelni. Az erről szóló törvényt a szerb parlament hozta meg. Így újabb hatásköröket vesznek át a nemzeti tanácsok.
Magyar elnök
Milyen pozitív hozadéka van a vajdasági magyarság számára annak a ténynek, hogy két éve magyar elnöke van a tartományi parlamentnek? — kérdeztük Egeresi Sándort.
A politikus a belbiztonság kérdését említette, s visszakérdezett, hallottunk-e mostanában nemzetiségi konfliktusokról. Ugyanis korábban sok volt az incidens. ,,Valószínűleg szerénységem is hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetiségek közötti bizalom erősödjék" — mondotta. Ivica Rasic köztársasági belügyminiszterrel közösen több vegyes településre látogattak el, köztük Temerinbe is, amely a legérzékenyebb pontja az etnikumközi kapcsolatoknak. Tárgyaltak iskolák, intézmények vezetőivel, fiatalokkal, s a megelőzésre fektették a hangsúlyt. Az elnök úgy érzi, vállalkozásuk sikerrel járt.
Kezdeményezte, hogy a igazságszolgáltatás változtasson a büntetőpolitikán. Elérték, ha nemzetiségi konfliktus történik, a belügy úgy veszi fel a jegyzőkönyvbe. A rendőrség szintjén most már nem seperik szőnyeg alá az etnikai incidenseket. A gond az ügyészségen, magyarázza az elnök, mert 90 százalékban szabálysértési feljelentést tesznek, nem bűnvádi eljárást indítanak. Mivel az ügyészség hatásköre a vádemelés, a vajdasági belbiztonsági tanács elnökeként továbbra is kérni fogja, hogy büntessék a nemzetiségi összetűzések elkövetőit.
Amennyiben úgy értékelik, hogy enyhe a büntetés, perújrafelvételt kezdeményezhetnek a köztársasági igazságszolgáltatásnál.
Nem lehet bedarálni
Az elmondottakból úgy tűnik ki, hogy javul a szerb—magyar viszony. Ám nemrég távozásra kényszerült a Vajdaság fővárosának magyar polgármestere, meg más önkormányzati vezetők is. Akkor mi a valós helyzet? — kérdeztük Egeresi Sándort.
Tavaly decemberben a VMSZ nem szavazta meg a költségvetést a köztársasági parlamentben. „Ki mertük mondani: igazságtalan, hogy a Vajdaság nem kapja meg azokat a pénzeszközöket, amelyek neki járnak." Ebben a pillanatban ellenségnek kiáltották ki. A büntetés: olyan intézkedéseket hozott a koalíciós Demokrata Párt, hogy elvesztették például Szabadka vagy Zenta polgármesteri székét.
Azóta a helyzet csillapodott — mondja az elnök. A VMSZ nem fogja feladni önállóságát. „Stabil partnerei voltunk minden demokratikus hatalomnak, de azt nem engedjük meg, hogy bedaráljanak bennünket" — hangsúlyozza.
Ha nem darálják be a szerbek, feldarálják önmagukat, hiszen öt pártba tömörült a vajdasági magyarság — vetettük fel. Erre rögtön érkezett az ellenvetés: a VMSZ megtette az első lépést az összefogásra, ketten kihátráltak, ellehetetlenítették magukat. De az MNT közvetlen választásakor elsöprő többséget szereztek. Egeresi úgy látja, a VMSZ, egyben a vajdasági magyarság parlamenti képviselete biztosított továbbra is mind a tartományi, mind a köztársasági törvényhozásban.
