Árvíz, Tusványos, politikusi tematizálás — megannyi ,,elemi csapás" révén került újra terítékre a székely szolidaritás, együvé tartozás, a székelyföldi egységesítés gondolata. És koncentrálódott egyetlen üzenetbe, miszerint a három székelyföldi megye önkormányzata együttes ülésen nyilvánítsa ki az egyazon fejlesztési régióba való tartozás közös akaratát.
A mód azonban, ahogyan az MPP egyik alelnöke felmelegítette az ötletet, inkább alkalmas a kezdeményezés újabb elsüllyesztésre, mintsem annak megerősítésére. A fejlesztési régiók átrajzolásának időszerűsége kétségbevonhatatlan, annak szorgalmazásával azonban már régen túl kellett volna lépni a politikai látszatcselekvések szakaszán. A kérdés ilyetén felvetése ugyanis papírformaszerűen vonta maga után az RMDSZ reakcióját: a három megyei önkormányzat együttes ülésének a kényes Maros megyei helyzet mellett a hargitai MPP-frakció is akadálya. Mindez magabiztos kijelentés formájában, hiszen ki emlékszik már arra, hogy éppen a polgáriak kezdeményezték ennek a fórumnak a létrehozását? Igaz, nem közvetlen térkép-átrajzolási célzattal, hanem a Székely Önkormányzati Nagygyűlés tavaly őszi kétlakiságának enyhítése érdekében. A közös tanácsülésnek az lett volna a célja, hogy tudatosítsa az önkormányzati képviselőkben a csíkszeredai RMDSZ-szervezésű ülésen elfogadott memorandum, illetve az SZNT—MPP égisze alatt zajlott székelyudvarhelyi SZÖN-határozatok jelentőségét és kötelező mivoltát. Éppen mint a székelyföldi autonómiatörekvések gyakorlati megvalósításának fontos lépéseit.
Semmi sem lett belőle. A kezdeményezést az erőfölényben lévő RMDSZ Borboly Csaba révén azzal utasította el, hogy hasonló kérdések megtárgyalására ott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. Az a testület, amelynek döntéshozatali joggal felruházott, de ez idáig semmilyen döntésre nem képes tagja az RMDSZ és az EMNT.
Éppen ezért marad jó eséllyel pusztába kiáltott szó a közös régiós identitás kinyilatkoztatásának újabb kezdeményezése: elnyeli a romániai magyar politikai élet tengerén kiszámíthatatlanul navigáló kísértethajóra, az EMEF-re való hivatkozás. A hasonló kezdeményezések ugyanis csak akkor kerülhetik el sorsukat — a politikai célzatú elbagatellizálást —, ha jól körvonalazott alternatívákkal igyekeznek aláásni a jelenlegi régiós berendezkedés intézményét. A konkrét ötletekről ugyanis csak konkrét érvekkel és ellenérvekkel lehet értekezni. Az meg óhatatlanul alkotó hozzájárulást feltételez éppen ahhoz, ami eszköztelenségével árva sorsra szánt MPP-s kezdeményezés: a székelyföldi egységesítés és önrendelkezés folyamata.
