JegyzetKis lépések

2010. augusztus 6., péntek, Nyílttér

Dél-Amerikában mínusz 20 fokos hideg is van, hullnak az állatok, emberek, és nem megy manna sehonnan.

Európában hőségriasztások, a Napóleont is elriasztó moszkvai hideg helyett most hőségben halnak — hallom, részegen is, nehéz a vodka kánikulában — az orosz fővárosban. Mi itt, a Kárpát-medencében árvizekben köldökig, amúgy háztáji nacionalista léghuzatban éldegélünk a baráti szomszédokkal. És a hazai többségekkel föltétlen, az Európai Unió alkotmányainak legnagyobb megelégedésére. Maradjunk csak itt, a sepsiszentgyörgyi Alszegben. Itt dühöng a saját levében például a Spar üzletlánc egyike.

Számos teaféleség között egyet keresek, orvosi tanácsra, ázsiai zöld vagy más színű, de föltétlen teintartalmúfélét. És keresem, és nem találom.

Nem az első eset. Tehát nem csak erre a Spar üzletre igaz.

Aztán észrevesz az egyik kereskedő, érdeklődik magyarul, tud-e segíteni. Mondom, mit keresek, azt is, hogy ha lenne egyetlenegy magyar felírás az üzletben, könnyebb lenne eligazodni. De a teáspolcokon és másutt és sehol egyetlenegy magyar szó nincs ebben az üzletben.

Abba már bele kell nyugodnom, hogy Lengyelországból, tőlünk sokkal északabbra levő országból szállított almát — hibás árut! — fogyasztunk, de hogy Székelyföldön és éppen itt harmadfokú anyanyelvi riasztásban élünk, ez több, mint furcsa, ez több, mint a kereskedő önkénye.

Kérdésemre kapom a kereskedőtől a választ: — Nem szabad kiírni magyarul. Tilos.

Nem hiszek a fülemnek: nem szabad?! Hiszen élnek itt még magyarok, s több mint 70 százalékban!

A tulajdonos román, megtiltotta. Ennyi a válasz. És én arra gondolok, hogy ide a lábam többé be nem teszem. És már hallom a tulajdonos röhögő válaszát: És akkor mi van? Şi dacă?!

Sok minden kavarog a fejemben ott, eszembe jut egy újságcikk, amelyikben a szerző fölháborodva nyugtatja az erdélyi magyarságot, hogy nem kell annyit siránkozni, ezer éve van magyarság itt, lesz ezután is, nem kell sápítozni.

Azt kihagyta a cikkíró, hogy a Romániához csatolt területeken közel hárommillió magyar élt 1920-ban. Ma kétmillió sincs. Ellett a magyarság, hová lett, jól tudjuk, azt is, milyen románosítás, törvénytelen iskolarendszer folytán váltak vidékek teljesen románná.

Nyomon vagyunk, nyomás alatt, mert az ilyen ,,kis lépések" román részről mind, mind a magyarság kitakarítására, eltakarítására vezetnek, tudatosan. A baj az, hogy pártjaink — bőven vannak — mind és mindig lenyelik pénzért a galuskát. A nép tétlen és kiszolgáltatott. Legfennebb soha nem megy be abba az üzletbe. Na, és akkor mi van?

Én azt is tudom és mutatom: mi lesz.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2010-08-06: Nyílttér - :

Halastavat létesítsek, vagy rizst termeljek? (Mai levelünk)

Munkanélküli vagyok, és hetvenáras sárfalvi területemen murkot, petrezselymet, céklát és hagymát termesztek, ebből próbálom fenntartani magam.
2010-08-06: Nyílttér - Bokor Gábor:

Marad a jegyzőkönyv

Szükség lenne a tanácsülések hanganyagának rögzítésére, és ennek érdekében megfelelő hangosítóberendezést kellene vásárolnia a kovásznai polgármesteri hivatalnak — vetette fel a kérdést már több alkalommal Kádár Gyula tanácstag.