Etele
(…) Olyan világban élünk most, amelyben egykori bálványimádók utódai fanatikus megszállottsággal igyekeznek dönteni a többség sorsáról, minden lehetőséget fölhasználva a lelki irányultság megváltoztatására.
Föl nem foghatják (és talán ez a legnyugtalanítóbb számukra), hogy kereszténységre térített, bolsevizmussal megalázott népünk ,,táltosai" honnan nyerik az ERŐT dolgaik végzéséhez, útjuk bejárásához, továbbhagyományozva, széjjelosztva azt az energiát, ami FÖNTRŐL érkezett, érkezik, példát mutatva ezzel másoknak. Valószínűleg soha nem tudják meg ennek lényegét, tanulhatnak, okoskodhatnak bármennyit, mert akik több igazsággal rendelkeznek, azok számára elvész az EGY!
És ahogy lelkem idáig röptette gondolataimat, megszólalt bennem egy nyugodt, de erőteljes hang: TUDD TURIVADÉKOT ÜSTÖN LÖLKÉBŐL TÖRÖMTÉ. VAS TOLLU TURUL HOZÁ ÜSTÖM LÖLKÉT ŐSÜNKKEL ÉLJ DERŰS, ÉDÖS, ÖRÖMÖS ÜDŐT!
Nagyon, nagyon mélyet sóhajtok. Lassan magam mögé pillantva — no nem a rossz lelkiismeretű emberek érzésével — rásiklik tekintetem a házi ,,szentélyre". Amit ott látok, maga a teljesség, az emberi lélek által átélhető Kozmikus Teljesség, mely mostani viszonyunkról árulkodik a változó világhoz: alul a fekvő oroszlán, mely az ég sötét felén áthaladó Napot jelképezi, fölül a kiterjesztett szárnyú sólyom, mely testet öltve segíti ennek az áthaladásnak földi folyamatát. És a test, amelybe beleköltözött: ETELE úr. Igen, akit többek között a Világ Ura névvel illettek életében s halála után is, gyűlölködően rettegve tőle, pedig csak küldetését teljesítette, hogy mágikus erejű kardjával az Isteni Világrend Őre legyen.
És az a táltos, aki úgyszintén megértette föladatát, küldetése irányát, és kézzelfogható élménnyé formálta azt az őstudást:
SZERVÁTIUSZ TIBOR szobrászművész.
