Örvendetes, hogy még vannak, akik felismerik ezt, és tudják, utánpótlás-nevelés nélkül nincs előrelépés a sportban. László Zoltán, a Szent György Lovag Sakk-klub áprilisban megválasztott új vezetője a megyeszékhelyi sakkmozgalom fellendítésén fáradozik, hiszen az elmúlt években nagyon keveset lehetett hallani és olvasni az elme sportjáról. A kézdivásárhelyi származású, 32 éves sakkbarát maga is gyerekkora óta játssza a sakkot, és úgy véli, ezt a táblajátékot vagy szereted, vagy unod. Elmondása szerint ő mindent megtenne a sakkért, így nem volt meglepő, hogy miután elvállalta a kilencvenes évek elején megalapított klub vezetését, hozzálátott a szentgyörgyi sakkélet megreformálásához. Több rövid távú célt is megfogalmazott, s minél előbb — már az ősztől — szeretne hozzálátni a fiatalokkal való foglalkozáshoz. A sakk népszerűsítése érdekében a Szent György Lovag Sakk-klub és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala augusztus 11-én közösen szervez egy megmérettetést, amely 8 és 22 év közötti fiataloknak szól. Az esemény helyszíne a polgármesteri hivatal tárgyalóterme lesz. Tehát megvan az első lépés a szentgyörgyi sakk ,,feltámasztása" felé, a holnaputáni rendezvényt az év végéig további hét viadal fogja követni.

— Annak ellenére, hogy nem sokan tudnak róla, Sepsiszentgyörgynek van egy többé-kevésbé működő sakkmozgalma. Jelenleg mi a helyzet e sport terén a városban? — kérdeztük László Zoltánt.

— Nem igazán beszélhettünk sakkéletről, mert egyszerűen nem működött jól. Versenyekre ugyan eljártunk, de mi magunk nem tudtuk versenyekre visszahívni a mindenkori házigazdáinkat. Sajnos, ez azért következett be, mert a klubnak nem volt saját terme, saját felszerelése, és a pénzzel is szűkösen álltunk. Én azt tudom, hogy Szentgyörgyön sokan sakkoznak, de valamilyen oknál fogva az emberek többet nem akartak a Szent György Lovag Sakk-klub tagjai lenni. Öt-hat esztendővel ezelőtt több mint negyven tagot számlált a klub, de azóta évről évre egyre kevesebb és kevesebb lett. Jelenleg mintegy tíz aktív sakkozónk van, akik még eljárnak a sakk-klubba. Sajnos, nem tudom, miért maradtak ki ilyen sokan. Talán túl nagy volt a tagsági díj, vagy a klubon belüli viták vezettek ide? Egyszerűen nem tudom. A klub ,,kemény magja" — olyan öt-hat kitartó sakkozó — felkért arra, hogy vállaljam el az egyesület vezetését, amit áprilisban meg is tettem. Azóta én irányítom a klubot, s csak azon dolgozom, hogy miként tudnám fellendíteni az elme sportját, a sakkot. Egyelőre csak rövid távon gondolkodom, és olyan problémák megoldásán fáradozom, ami nélkül az egyesület nem tud létezni.

— Melyek ezek a rövid távú célok?

— Elsősorban, és talán a legfontosabb az, hogy legyen egy termünk. Sajnos, terem nélkül nem mindig lehet sakkozni. Beszéltem már Sepsiszentgyörgy polgármesterével, és úgy tűnik, szeptembertől lesz saját sakktermünk. Egy másik nagyon fontos dolog a felszerelés. Amikor elvállaltam a klub vezetését, mindössze négy sakk-készlettel rendelkeztünk. A szentgyörgyi Sportnapok alkalmával volt egy népes versenyünk, amelyre több székelyföldi város sakkozója is eljött. Összesen 52 játékos jelentkezett be a versenyre, és mi csak nyolc sakkozót tudtunk leültetni. Így meg kellett kérnem a csíkszeredai, kézdivásárhelyi, szárhegyi barátokat, hogy hozzanak magukkal sakktáblát, sakkfigurákat, és csak így tudtuk lebonyolítani a megmérettetést. Most már eljutottunk oda, hogy van negyven sakk-készletünk. Egy másik nagyon fontos célkitűzésem az utánpótlás-nevelés beindítása. Szeptembertől az iskolákban is szeretném népszerűsíteni a sakkot, versenyeket szerveznénk gyerekeknek, és miért ne, oktatni szeretnénk őket. Évente minimum tíz versenyt akarnánk összehozni, és a játékosainkat le szeretnénk igazolni. Most az van, hogy összegyűlünk, egyet sakkozunk, majd sörözünk és beszélgetünk. Egy-két éven belül ki akarok nőni ebből a dologból, és országos versenyeket szeretnék rendezni. Továbbá be szeretném nevezni csapatunkat a B-divízióba. Kellett a klubnak egy kis logó, amiről bárki bármikor felismerhet minket. Ez már megvan. Szükségünk lenne egy internetes portálra is, mivel így könnyebben elérhetőek lennénk. A weboldal révén több információt tudnánk eljuttatni a nagyközönséghez, beszámolókat, képeket tudnánk felrakni a versenyeinkről, s jobban tudnánk népszerűsíteni a sakkot. A mai cybervilágban honlap nélkül nem lehet létezni, kommunikálni. Segítségével hozzá tudnánk szólni azokhoz is, akik szeretik ugyan a sakkot, de nem tudnak eljárni a sakk-klubba. Céljaim közé tartozik az is, hogy jobb PR-ja legyen a helyi sakknak. Rendszeresen be kellene számolnunk a versenyeinkről és azok eredményeiről is. Hosszú távú terveket egyelőre nem dédelgetek, mert amíg nincsenek megvalósítva a korábban felsorolt létfontosságú tervek, nincs miről beszélnünk. Ha nincs terem és felszerelés, nem tudunk sakkozni, ha nincs utánpótlás, egy klub nem tud létezni.

— A felsorolt tervek közül talán az utánpótlás-nevelés beindítása jelentheti a legnagyobb gondot. Hogyan lehetne megszerettetni a gyerekekkel a sakkot, amikor most egyéb sincs, csak tévé és számítógép?

— Elsősorban ott kell lennünk az iskolában. Bemutató sakkpartikat kell játszanunk a gyerekekkel. Úgy vélem, lesznek majd, akik nagyon fogják élvezni a dolgot, de lesznek olyanok is, akik unalmasnak vélik a sakkot, és egyszerűen nem érdekli őket. Ha valakinek megteszik ez, akkor a későbbiekben is fog majd foglalkozni a sakkal. Két lehetőség van: vagy nagyon megszereted a sakkot, vagy nem. Játékosan kell megismertetnünk velük ezt a csodálatos sportot. Az a gyerek, aki már első osztályosként találkozik a sakkal, és megtanul játszani, az a harmadik osztályban már logikusabban gondolkodik. Ez bizonyított tény, s több nyugati országban opcionálisan kezdik bevezetni a sakkot az iskolába. Ennek ellenére mindenkiből nem lehet sakkozó, de a gyerekeknek versenyeket kell szervezni, díjat kell adni azért, hogy legyen sikerélményük, és motiváltak legyenek.

— Ki foglalkozik majd a gyerekekkel?

— A kiszemeltünk Sükösd János mesterjelölt, a jövőben ő foglalkozik a gyerekekkel. Úgy vélem, hogy jó sakkozó és jó előadó is. Azt szeretnénk, hogy a következő beszélgetésünkkor — amire, lehet, egy vagy két év múlva kerül sor — legyen harminc olyan gyerekünk, aki elérte már a haladó szintet. Bízom abban, hogy rövid időn belül országos versenyeken tudjuk majd képviselni Szentgyörgyöt.

— Szerdán a szentgyörgyi sakk történelemkönyvében újabb fejezet kezdődik, amiben nagy segítségetekre van a helyi önkormányzat is. Mit kell tudni a holnaputáni eseményről?

— Augusztus 11-én egy sakkszimultánt szervezünk. Ez bemutató jellegű, népszerűsítő esemény lesz. Tervünk, hogy két játékos tíz-tíz táblán játszik majd 8 és 22 év közötti fiatalokkal. A rendezvény nem titkolt célja, hogy minél több fiatalt mozgasson meg, s kíváncsiak vagyunk arra is, hogy hány jelentkezőnk lesz. Szerdán Sükösd János és én szimultánt fogunk játszani, azaz egyszerre tíz-tíz ellenféllel mérkőzünk meg. Bízom abban, hogy sokan eljönnek a rendezvényünkre, s azt most elmondhatom, hogy bárki, aki ott lesz az eseményen, nem fog úgy hazamenni, hogy ne sakkozott volna egyet. A szimultán bírója Seceleanu József lesz, és Kertes Ferenc személyében egy FIDE-mester lesz a meghívottunk.

— Az év hátralevő részében még milyen versenyeket akarnak szervezni?

— Szeptemberben rajtol a többfordulós városi bajnokság, majd következik a B-divíziós küzdelemsorozat, a megyei bajnokság, az Elekes-emlékverseny (Kovászna, Hargita és Maros megyei sakkozók részvételével) és egy csapatverseny. Ezek mellett szervezünk majd egy ifjúsági versenyt és egy Téli Kupát. Ez összesen hét viadalt jelent az év második felére. Jövőre a versenynaptárunkat tovább szeretnénk bővíteni, így reménykedem abban, hogy nagyon aktív életünk lesz.

Nem mondhatnám, hogy korszakalkotó, világot megváltó ötletekkel állt elő László Zoltán, de bízom abban, hogy az általa kitűzött célokat egytől egyig meg tudja majd valósítani, és ezáltal újraéledhet a szentgyörgyi sakk. Tennivaló akad bőven, és megígérjük önöknek, hogy néhány hónap vagy év múlva mi magunk is számon kérjük a fiatal sakkbarátot, és reménykedünk, hogy kijelentései nem voltak elhamarkodottak, légből kapottak. Végszóként mi Zoltánnak csak jó munkát és komoly elhivatottságot kívánhatunk ahhoz, hogy életbe léptesse mindazt, amit eltervezett.