Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast?...
Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
Keresztes Lajos
1900. április 30-án született Alsósófalván, a Sóvidéken, ahol 1532-ig még szabadon bányásztak a székelyek, és szabadon értékesítették a sót. Orbán Balázs szavait idézve: ,,el van árasztva e föld az élet fenntartásához nélkülözhetetlen sóval, oly nagy mértékben, mint a világ egy tája sem…, de míg másutt az ország gazdaságforrása lenne, az a mi szerencsétlen nemzetgazdászati és politikai viszonyainknál fogva heverőkincs, melynek élvezetétől az ott lakók is el vannak tiltva". Lajos édesapja, Lukács önálló szabadkereskedő, édesanyja Gál Berta. A családnak Parajdon volt üzlete, így aztán Lajos születését követően átköltözött a Sóvidék szívébe, Parajdra.
A gyerek eléggé lassan cseperedett, s ezért orvosi tanácsra birkózni kezdett. Erre Marosvásárhely, ahová hentes- és mészárosszakmát tanulni küldték, nagyszerű lehetőséget kínált. Élt is vele. Tizenhét éves, amikor otthagyja a Maros-parti várost, és Budapestre költözik, maga mögött hagyva a Sóvidék szívében rejtőzködő sótömböt, magával vive könnyed mozgását, ruganyosságát, gyorsaságát, lendületét, kitartását. Marosvásárhelyen tanult mesterségével a magyar főváros központi vágóhídján kapott munkát, s a Húsos Sport Club színeiben bizkózott tovább. A fiatal legény génjeiben hordozta tehetségét, a sóvidéki emberek szívós munkabírását, makacs kitartását, ugyanakkor tanulékonyságát, fogékonyságát és nem utolsósorban rendkívüli testi erejét, melyet aztán meglepően rövid idő alatt kamatoztatni is tudott. Alig néhány hónapos edzés után súlycsoportja legjobbja lett a magyar mezőnyben. 1921-ben Svédországba, majd Finnországba költözött. Az itteni birkózószőnyegeken szerzett tapasztalatokat értékesítve, az 1924-es második párizsi olimpián ezüstérmet szerzett. Aztán élete útja Németországba sodorta, így mind a német, mind a magyar bajnokságba nevezhetett. És nyert itt is, ott is. Ezek után nem csoda, ha az 1926-os milánói Európa-bajnokságra mindkét ország nevezte. Döntenie kellett, milyen színekben lépjen szőnyegre. Az esze szerint, mert német pénzen utazott Milánóba, hát német színekben kellene birkóznia, de ott volt a szíve, mely mindig magyarul dobogott, az pedig azt diktálta, hogy a magyarokat kell képviselnie. Őket képviselve lett Európa-bajnok. Igen ám, de vissza kellett térnie Németországba. Megint megszólalt az ész: Mit gondolsz, mit mondanak a németek? Hogy időt nyerjen, s bátorságot a visszatéréshez, tett egy kitérőt Olaszországba, s csak azután vette útját Németország felé… Amikor vonata begurult a Bad Kreutznach-i vasutállomásra, és ő lelépett a vonatból, a peronon megszólalt a fogadására kijött zenekar… Az ész megbékélt, a szív normálisan dobogott, Keresztes Lajosnak most már csak engednie kellett rajongói kívánságának, s átöltöznie sportruhába, hogy azután lóháton, ünneplői kíséretében elinduljon a város központja felé.
Németországi kitérője után hazatért Magyarországra, és a Magyar Atlétikai Club birkózója lett. Következett az amszterdami olimpia. Keresztes Lajos a négy évvel korábban szerzett ezüstérmét itt aranyra váltotta. Amszterdam után hívták a Testnevelési Főiskola katedrájára, az Egyesült Államokba profi versenyzőnek, edzőnek, sőt, filmszerepet is ajánlottak, de hiába, Keresztes Lajos nem vállalkozott még egyszer hazája elhagyására. Magyarországon vállalt edzői feladatokat. Edzője volt többek között a kétszeres olimpiai bajnok Kozma Istvánnak. 1978. augusztus 9-én hunyt el. Megpihent teste a budapesti Új köztemetőben nyugszik.
