Nyár van, hőség, orkánszerű szelek, viharok, áradások, napkitörések, de a román politikai élet a maga végtelenül kisszerű és unalmas játékaival van elfoglalva, amelyek szót sem érdemelnének, ha nem menne a lakosság bőrére a dolog.
A nagy — és általános sztrájkokkal, munkabeszüntetésekkel, tömegtüntetésekkel fenyegetőző — szakszervezetek ugyanúgy elégedetlenek a ki tudja, hányadik Boc-kormány semmittevésével, mint az ellenzék pártjai. A sikeres tárgyalások után távozó valutaalap román ügyekkel megbízott vezetője, Jeffrey Franks viszont elégedett (!?) a Boc-kormány tevékenységével, melegen üdvözölte ,,bátorságukat", elismeréssel szólt arról, hogy sikerrel hajtották végre a megszorító intézkedéseket, amelyek, legalábbis szerinte, elkerülhetetlenek voltak.
Traian Băsescu államfő meg sem jelent a valutaalap legújabb búcsúkoncertjén, viszont egy interjúban hevesen ostorozta a kormányfőt, aki szerinte kapkod, elsieti a dolgokat, akár kormányának tagjai, ,,nem elég erősek ahhoz, hogy megfelelően tudják kezelni a válságot". Támadta a miniszterelnök hevenyészettnek tartott nyilatkozatát, amelyben Emil Boc jövőre tízszázalékos béremelést ígér, de ugyanakkor szót ejt a közszférában tervezett újabb elbocsátásokról is. Az államfőhöz közel álló Sever Voinescu egy tévéműsorban kerek perec ki is mondta: a Boc-kormánynak mennie kell kutyástul, macskástul, Videanustul, Udreástul, Emil Boccal az élen, s egy olyan kormányra van szükség, amelyik nem csak nagyáriázik, hanem képes kezelni is a válságot. Már így is sok időt vesztettünk...
Így látják az ellenzéki pártok is, bár az újabb bizalmatlansági indítvánnyal fenyegetőző szociáldemokraták is egyedül szeretnének majd — egy esetleges előrehozott választás után — kormányozni, és a liberálisok is. Noha világos, csak együtt lehet(ne) esélyük. De a megegyezés helyett egymás bírálatával vannak elfoglalva…
Voiculescu, a ki tudja, hol rejtőző Konzervatív Párt vezére, a tévémogul, aki Băsescu támadásainak állandó céltáblája, az államfő felfüggesztését javasolja, szerinte népszerűsége a mélyponton, most egy esetleges népszavazáson feldühödött népe nem erősítené meg pozíciójában.
Ami az istenadta népet illeti, ő a trópusi kánikulákkal és viharokkal, az állandó áradásokkal van elfoglalva, s egyre kedvetlenebbül nézi a senkivel, néha még egymással sem egyetértő politikusait, akiket ő maga választott, s akiknek a népszerűsége percről percre csökken. Románia pedig megbízhatóan sodródik a bánya mélye felé, s a viharos égen ott úszik a román turisztika sokat bírált logója, az a bizonyos plagizált zöld levél.
