A hét végén Siklódi Ferenc tanár panaszkodva keresett fel minket, és arról mesélt, hogy ,,sportolnánk, edzenénk, versenyeznénk, ha lenne, hol".
Elmondása szerint már két hete megkezdték a felkészülést az idei országos ifjúsági labdarúgó-bajnokságra. Vakáció lévén, nehéz a gyerekeket, a szülőket mozgósítani, hiszen ebben a periódusban mindenki a szabadságát tölti, de még nehezebb edzőlehetőséget találni, mivel a fiatal focisták a városi stadionba be sem tehetik a lábukat. ,,Az edzőpályán térdig ér a fű, a kerítésen és a cserepadon öltözködünk" — idézi fel egyik edzését Siklódi. Bevallása szerint délutánonként próbálta levágni a füvet is, de attól tartott, nehogy bepereljék azért, mert más birtokát használja. Nagyon áldatlan állapot — jelenti ki a labdarúgóedző. — Amikor a két sportiskola egyesült, mindent megígértek, így lesz, meg úgy lesz. Az MSC igazgatója azt mondta: én majd rendet csinálok — meséli Siklódi. — Azt is csinálta, bezáratta előttünk a focipályát. Szeptember 12-én kezdjük a bajnokságot, és nem tudjuk, hol játszunk. Az igazgató csak bér fejében hajlandó kiadni a pályát. A tanügyminisztériumon keresztül alig tudjuk biztosítani a bajnokság lebonyolítására az anyagiakat, nemhogy még bért fizessünk. Az adót fizető szülők gyerekei csak rongálni, törni, zúzni tudnak? Ördögi kör. Nem tartozunk az önkormányzati iskolák hálózatába, s nem az MSC csapata vagyunk. Az utánpótlás-nevelés nem kell senkinek, mert pénz- és időigényes, és ez így megy körbe-körbe — folytatta a tanár úr.
A jelenlegi helyzetről egy vicc is eszébe jutott Siklódi tanárnak, ami a következőképpen szól:
,,A székely bácsi nagy szorongva beállít az orvoshoz. — Na, mi a probléma, bácsi? — kérdi az orvos. — Doktor úr, nem tudok vizelni — feleli a székely bácsi. Az orvos odaad egy borkánt a bácsinak, és azt mondja: — Ide egy kicsit azért próbáljon meg. A székely bácsi tele is tölti a borkánt, s egy-két csepp még ki is cseppen... — Nahát, hiszen maga tud vizelni, bácsi! — Igen, igen, ha van, hová, doktor úr!" Bízunk abban, hogy mindenki érti a viccet s a tanár úr és diákjai aggodalmát is, akik sportolnának, edzenének, versenyeznének, ha lenne, hol. Továbbá abban is reménykedünk, hogy jobb kommunikációval, szervezéssel megoldható lesz a probléma, s így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. (tibo)