Többször is megcsengettek, mindig az immár néhai Barabás Lajos nekrológjában említett Aranycsapat volt a fő téma.
Igen, mert rokoni szálak fűzik valamennyiüket az Aranycsapat tagjaihoz, de akadtak olyanok is, akik szeretnének többet tudni az együttesről, furcsa történetéről... Hát legyen. Álljon itt a lapunkban megjelent Hajrá, Textil! — Ferencz Péter a szerzője — erre a bravúros bajnoki évre s ennek furcsa kimenetelére vonatkozó része.
„...Az 1946—47. évi B-divíziós bajnokság befejeztével így festett a rangsor:
1. Sepsi Textil 16 5 5 72:42 37
2. FC Ploieşti 15 5 6 56:37 35
3. Buhuşi 13 8 5 68:36 34
4. Piteşti 11 8 7 66:59 30
stb., stb...
A fentiek alapján a Textil megérdemelten nyerte meg a bajnokságot, és a szabályzat szerint feljutott az A-divízióba. Ezt írta az országos sportlap, a Gazeta Sporturilor, és még hozzátette, hogy az A-divízióban való sikeres szerepléshez az edzőnek még csiszolnia kell egyes csapatrészeken.
A Román Labdarúgó-szövetség azonban nem nézte jó szemmel a szentgyörgyi csapat teljesítményét és azt, hogy egy kizárólag magyar játékosokból álló együttes szerepeljen az A-divízióban, ezért kétheti vajúdás után úgy határozott, hogy utólag helyt ad az FC Ploieşti május 11-i óvásának, melyet a Iaşi-i Politehnica ellen adott be, amikor a mérkőzést 6:2-re elveszítette. Játszott ugyanis a Politehnica csapatában két olyan játékos, akik az őszi idényben még az FC Ploieşti-ben szerepeltek, név szerint Vâlvoiu és Mihăilescu. Az RLSZ elrendelte a mérkőzés újrajátszását, amelyet a ploieşti-i csapat 2:0 arányban (pontosan ennyi kellett a jóbb gólarány eléréséhez!) megnyert, és így ugyancsak 27 ponttal, 56:31-es gólaránnyal és 1,80-as átlaggal — a Textil 1,71-es átlagával szemben — csoportelső lett, és bekerült a Textil helyett az A-divízióba.
Tekintettel arra, hogy az A-divízió csapatainak számát az 1947—48-as bajnoki évre 14-ről 16-ra emelték, lehetőség adódott még két együttes feljutására. A második helyen végzett Textilt összesorsolták az I. csoport második helyezettjével, a Temesvári Politechnikával, s a győztesnek még egy mérkőzést kellett volna játszania a Medgyesi Karres csapatával. Az önérzetében megbántott Textil vezetősége nem fogadta el ezt a lehetőséget, és megmaradt a B-divízióban.
...Az Aranycsapat álomtizenegye: Kiss István—Székely Sándor, Boga Ferenc—Barabás Lajos, Stefán László, Kiss Ernő—Kiss Lajos, Székely Albert, Daragics Béla, Sinka Mózes, Réthi Albert. De igen nagy becsben álltak és szerepeltek még: Kozma Béla, Beder László, Avram Szilveszter, Hadnagy Gábor."
Erre az Aranycsapatra, ezekre a labdarúgókra emelt fővel, büszkén emlékezhet minden sepsiszentgyörgyi. Az már az utókor szegénységi bizonyítványa, hogy még egy kopjafával sem tisztelték meg emlékét, emléküket. Csodálatos sportemberek, labdarúgók voltak. Voltak, mert sajnos ma már csak egy él közülük, Sinka Mózes. (á)