A múlt hétRégi és új betyárok

2010. augusztus 17., kedd, Közélet
Régen a rablók megállították az úton a postakocsit, és pénzt vagy életet követeltek. Elvették a pénzt azoktól, akiknek volt.

De volt bennük betyárbecsület. A pénz egy részét szétosztották a szegények között. Később változott a helyzet. A rablók ott ütöttek, ahol előre tudták, sok a pénz. Az emberek gyűjtögették a pénzt, bevitték a bankba. A bankrablók kirabolták a bankot. Közben lelőttek egy-két biztonsági őrt vagy rakoncátlankodó túszt. Ma már egészen másképp járnak el a betyár rablók. Gondoljunk csak a FNI-re vagy a Caritasra, ahová sokan betették pénzüket, belenyomorodtak, és kevesen meggazdagodtak. Ők, köszönik szépen, jól vannak. Vagy két embert bezártak, és megy tovább az élet.

Szalmazsákban vagy matracban is meglehetősen veszélyes a pénzt tartani, mert történt már olyan, hogy a gyerekek kedveskedni akartak a kedves mamának, és kidobták a régi matracot pénzestül a szemétbe. Vagy csempekályhába dugta az egyik házastárs a pénzt újságpapírba csomagolva, és a másik begyújtott. A kisstílű rabló ma is házhoz megy, nem sokat lacafacázik, pénzt vagy életet kér, és hiába kap pénzt, mégis megöli áldozatát, mint nemrég Fogarason: egy visszaeső bűnöző bemászott a nyitva felejtett ablakon, meglepte őt a hazatérő fiatal hölgy, akit rendkívüli kegyetlenséggel megerőszakolt és megölt. Hát nem jobb lett volna, ha nem engedik el a börtönből? Lehet, hogy vissza kellene vezetni az olyan régimódi büntetéseket, mint a kézlevágás. Az illető már egyszer lopott, le kellett volna vágni egyik kezét. Ezután ismét lopott, le a másikat. Akkor nem tudott volna elkövetni ilyen borzalmas gyilkosságot. Talán attól félnek a törvényhozók, hogy a fél ország fél kézzel flangálna?

Szóval, az sem jó, ha pénzt tartunk magunknál vagy odahaza. Ezért sokan megtakarított pénzecskéjüket beviszik a bankba, ott raboltatják ki magukat. Így történt ez Brassóban is a Credit Europe Banknál, ahol tizenöt brassói egyén kontójáról több mint egymillió (új) lejt rekkentettek el, és utaltak fantomcégeknek saját hasznukra. A főkolompos a bank műveleti (operációs) igazgatónője volt, aki elvette ismerősei pénzét, aztán, ha kérték vissza, vagy a kamatért mentek, ismeretlenek számláiról fizetett. Ezek a rablók nem használnak lőfegyvert vagy erőszakot. Csak a bankszámlákat erőszakolják meg. Nem fegyverrel, hanem a modern technika segítségével. De van elég gazember máshol is, aki betyárkodik. Például elviszik az árut, és fizetnek is érte: fedezet nélküli váltóval vagy csekkel. Egyik ismerősöm is bombaüzletet bonyolított le. Az árut elvitték, a csekket a bankban megnézték, rendben volt. Utólag derült ki, hogy nem volt fedezet, és az áru ellenértékét soha nem kapta meg. Csak azt bánja, hogy amikor a vevőtől és pénzétől (ezt nem tudta) éppen búcsúzott, azt mondta még ráadásul: máskor is legyen szerencsénk!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint bejut-e a felsőházi rájátszásba a Sepsi OSK?







eredmények
szavazatok száma 8
szavazógép
2010-08-17: Közélet - Farkas Réka:

Megspórolták az ombudsmani irodát

Alig indult be néhány hónappal ezelőtt, már fel is számolták az ombudsman (a nép ügyvédje) sepsiszentgyörgyi irodáját, a megszorítások elérték a Brassóban működő irodát, így e héttől nem lesz többé ügyfélfogadás a Kovászna megyei prefektúra épületében.
2010-08-17: Belföld - :

Hírsaláta

KÖVÉR GYULAKUTÁN. Beszédében Kövér László elmondta, hogy azt a sebet, amit a nemzetárulók 2004. december 5-én ejtettek a székelyeken, megpróbálják begyógyítani. Neki annak idején, amikor Tamási Áronról tanult az iskolában, senki nem mondta el, hogy a nagy író egy másik országban született és élte le életét. Kedvenc Tamási-idézetét — „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" — megköszönte a székelyeknek, akiket csodál, s valahányszor erre jövet e kaput megpillantja majd, biztos, nagyot dobban a szíve. (Erdély Ma)