Civilizált országokban, ha a bukaresti szülészeten bekövetkezett tragédiához hasonló történt volna, az egészségügy-miniszter a következő negyedórában benyújtotta volna lemondását. Mifelénk ez nem úzus.
Tudjuk mi, a szörnyű balesethez a tárcavezetőnek nincs személyes köze, közvetve mégis mindenért felelős. Mert minisztersége alatt süllyedt a román egészségügy újra a Ceauşescu-időkben tapasztalt mélységekbe, most szegényedtek és adósodtak el végzetesen a kórházak, idén rendszabályozták úgy meg a lassan életmagra kapó családorvosi rendszert, hogy csak a legelszántabb betegek kerülhetnek gyógyítójuk színe elé, és az igazán szerencsések kapnak térítéses receptet. Idén csonkították meg huszonöt százalékkal az orvosok és az egészségügyi személyzet bérét, s most nőtt aggasztóvá a szakma pánikszerű menekülése az országból. Cseke Attila és az RMDSZ eközben azt ünnepelte jövőépítő gesztusként, hogy a kizsigerelt, ellehetetlenített kórházakat átadták az önkormányzatoknak, s ezzel úgymond az önkormányzatiságot, a decentralizációt segítik. Hogy közben betegek haltak meg orvos- és gyógyszerhiány miatt, hogy minden jött-ment politikus, az államelnöktől a munkaügyi miniszterig beletörölheti lábát a medikusokba, s azt tanácsolhatta, menjenek külföldre, dolgozzanak, tanuljanak, gyarapodjanak ott, mert Románia nem tudja megfizetni őket, az egészségügyi tárca vezetőjét mintha meg sem érintette volna.
Most maga a miniszter is megrendülten beszélt a párját ritkító tragédiáról, és lelkes szavakkal dicséri hősies helytállásukért a mentési akcióban részt vevő tűzoltókat, orvosokat, mentősöket. De az okokról, melyek e szörnyűséghez vezettek, még mindig mélyen hallgat. Pedig ahogyan halad a giuleşti-i szülészeten az ügyészségi és rendőrségi kivizsgálás, kiderül, hogy a koraszülött osztályon fekvő tizenegy csecsemő mellett nem tartózkodott sem orvos, sem ápolónő, holott kötelező lett volna, s hogy a tűzoltók megérkeztéig az égadta világon senki sem mentette a csecsemőket. A rosszul felszerelt klímaberendezéstől kigyúlt a faburkolat, s a hermetikusan lezárt teremben pillanatok alatt fellobbant a tűz. Nem csoda tehát, hogy három újszülött ott, helyben, egyikük később, a Grigore Alexandrescu kórházban elhunyt. És súlyos, nagyon súlyos a hét még életben lévő csecsemő állapota is. Orvosuk az nyilatkozta, pályafutása alatt ilyen tragédiáról még csak nem is hallott, civilizált országban egyszerűen nem történhet meg.
Nálunk megesett.
Hamarosan kiderül, ki vagy kik a közvetlen felelősek ezért a szörnyűségért. De a baj nagy, a rendszer maga beteg, és csak remélhetjük, hogy katarzis követi a tragédiát.
