Hogy nem lehet a játszótérre leküldeni a gyereket, hogy mindenütt gombócokba lép a tisztes polgár, hogy ezek nem városi körülmények, s hogy a városvezetés nem teszi dolgát. Mind igaz. Még az is, hogy a városvezetés nem teszi dolgát. Bár ha a szerte kóborlászó lovaknál maradunk, kiderül: mégis. Idén több tíz, lehet, száznál is több lovat fogtak be a városi kertészet alkalmazottai, némelyik jószágot nem is egyszer. Kiváltásukért gazdáik nevetve, úgymond mellényzsebből fizették ki a százlejes bírságot. Csakhogy mintegy hónapja az önkormányzat — épphogy csak átment a tanácshatározat! — megemelte a bírságot ötszörösére. Ez meg már olyan összeg, amit nem épp nevetve vájnak elő zsebükből a lovas gazdák. Mégis, ahelyett, hogy otthon tartanák állataikat, továbbra is kicsapják a városba legelni őket. Aztán jönnek a kertészet alkalmazottai, s egyetlen nap alatt összeszednek tizenkettőt. Behajtják annak rendje s módja szerint a Bălcescu utcai ,,lókórházba", bekötik sorba az istállóba, friss füvet tesznek eléjük — és fegyveres járőrt a kapuba. Mert a lovak tulajdonosai erőszakkal vinnék el az állatokat. A fekete ruhások láttán aztán elállnak szándékuktól, de bosszújukat csak kitöltik valakin. Nem máson, mint a kertészet egyik alkalmazottján, akinek tömbházlakása előtt ugyancsak gyakran eljárva, ablakait kővel bedobták. Bár ő csak egy végrehajtó, ki a város törvényei s főnöke utasítása szerint cselekszik, de hát, kit érdekel az. Rendet kellene teremteni, de állandó fegyveres őrszemet állítani minden alkalmazott ablaka alá mégsem lehet. No meg a város költségvetésében sem lehet külön fejezetet nyitni a megfenyített alkalmazottak ablakainak időnkénti újraüvegeztetésére. Tényleg: mi legyen?