S némelyik oly dicső zsámolyról álmodott,

mint a pápának Róma; s agg tanárok

eszét, s rossz talján piktorok kezét

bérelte: jó öreg papok játéka volt ez;

tán olykor balkezes; de hagyján: mert az Istent

szolgálták ők is, és az életet! Nekik

köszönd e látványt; balról a kerek

templommal, melyet, mondják, ama nagy Dóm

legelső álmodója épített, kicsiny

próba gyanánt, hogy élve lássa még csodás

álmát: a fő Magyar Templomot! Én is, én is

nekik köszönhetem ma ezt az órát:

templomot látok én is, és talán

elmondom most, vén álmok s játékok között,

ami oly rég ül nyelvemen. Sötét kor ez,

barátaim! Szörnyű rabságból ébredünk

s átallunk szabadságért küzdeni.

Templomokat romboltunk, s rá nem érünk

építeni; jó, ha még saját ledőlt falunkat

fölrakhatjuk, hogy elbújhassunk szégyenünkkel!

Küzdeni? Más korok küzdtek könyvért, keresztért,

ostyáért és zászlóért: ez nekünk már

mind semmi volt. Mi már a Semmiért

harcoltunk, mint üres gép, barbár századok

harcánál szörnyebb harcot. Egymást vontuk az

ágyúk elé. Óh, szent István király! A te

csatáid jobbak voltak. Karddal a

kard ellen! hogy a magyar ölyv galambként

üljön a szentek vállán, s hordja tőlük az

Isten póstáját! — Hol az Isten? S hol a harc,

mely még békét ígér? Ma minden harc eretnek

sárkány gyanánt kölykezne... Hol a pápa,

koronát adni? Templom kellene,

magasság, mint e Dóm, mélyen a közös égbe

emelni vak fejét a bolond, vert magyarnak!

Hol vagy, István király? Bölcs vessződ kellene!

Balgán mentünk el és csonkán jövünk meg,

gyászmagyarok! Mit álmodoztok a

Botond bárdjáról? — ,,Nincs idő ma falakat

rakni, se nézni"?!... ,,Agg papok játéka"?!... — Jobb

játék volt az, nem ártott senkinek! S talán

nem árt e vers sem! Bárcsak játszanánk

örökké, mint e gyermekek, kik ostort

kötöznek odalenn magukból, kéz a kézbe

fogózva, és egymást lendítve diadallal!