Hát akkor én is elmondanám, hogy nincs semmilyen viszony a Plugor Sándor Művészeti Líceum és Stan Katalin között már egy jó ideje, vagy másként fogalmazva: megszűnt, még mielőtt kialakult volna, és ugyanezt elmondhatom az Árkosi Kulturális Központ meg a líceum viszonyáról. Hogy ez miért alakult így, tudom is meg nem is, szerintem azon kellene gondolkodnunk, miként lehetne létrehozni egy normális viszonyt a két intézmény között, amelynek haszonélvezői a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai lennének.
Árkoson sok romániai és külföldi művész megfordul, nem tudjuk és nem is akarjuk valakiknek a szája íze szerint válogatni őket, egyetlen elvünk: a magas szakmai színvonal. A kulturális rendezvények szervezése, előkészítése nem könnyű dolog, és bevallom, sok szakértő művész tanácsa, véleménye áll minden rendezvényünk mögött. Azt is elmondom, kik az állandó ,,tanácsadóim". Zene: Stan Katalin, Szilágyi Zsolt, Cristian Mihăilescu, Anton Niculescu, Akácsos Enikő, Liviu Câşleanu, Kostyák Alpár, Márkus Barbarossa János, Nicolae Dumitru, Emil Pantelimon. Képzőművészet: Miklóssy Mária, Jakobovits Miklós, Ion Lazăr, Murádin Jenő, Mariana Cîmpeanu, Mircea Oliv, Petrovits István, Baász Szigeti Pálma, Bicsi Gyula, Csillag István, Simona Tănăsescu. Fotóművészet: Henning János, Szipál Márton, Stan Constantin, Vajda Ferenc, Steven Spinder. Irodalom: Szőcs Géza, Bogdán László, Orbán János Dénes, Bréda Ferenc, Kukorelly Endre, Farkas Wellmann Endre, Király Zoltán. Szerintem bárkit kiragadunk ebből a felsorolásból, némelyeknek tetszik, másoknak nem, s ha az illető még kritikus is, akkor pláne nem lehet szeretni, mert ő azzal foglalkozik, hogy a hibákat, hiányosságokat térképezi fel, teszi az orrunk elé. Ami elég kellemetlen, de ez van, el kell fogadnunk, mert úgy gondolom, sokkal jobban lehet építkezni, ha valaki kiszűri a hibáinkat, és ezeket harag nélkül tudomásul is vesszük, mint hogy reggeltől estig dicsérjenek. Na persze az is fontos, ki kritizál. Úgy gondolom, Stan Katalinnak megvan a tudása és a gyakorlata ahhoz, hogy véleményt mondhasson zenei oktatásról vagy a diákok tudásáról, és ha kritizál is, azért nem kell mindjárt megharagudni. Az más kérdés, hogy miért nem lehetne ezt a „felhős viszonyt" tisztázni úgy, hogy leülünk például Árkoson, és kibeszéli mindenki a magáét. Stan Katalin egyre többet tartózkodik nálunk, bármikor összehozhatnánk egy találkozót. Azt azonban határozottan visszautasítom, hogy Stan Katalin „fővárosi fensőbbséggel" közlekedik közöttünk, s csak cseszegeti a provinciális pedagógusainkat, vagy hogy megkérdőjelezi művészeti líceumunk tevékenységét. Nem erről van szó. Én két éve kapcsolgatom össze a szálakat az Árkosi Kulturális Központ és Sepsiszentgyörgy kulturális élete között. Ami feltűnt, hogy sem a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai, sem szüleik, tanáraik nem jönnek soha meghallgatni más zeneműhelyek tanítványait, pedig ez hasznos lenne, mert fel lehetne mérni, ki hol áll, mit tud, vagy mit kellene még tanulnia. A Gála kitalálóinak az volt a céljuk, hogy létrehozzanak egy aktív alkotóműhelyt, ahol szakmai téren mindent meg lehet vitatni, kapcsolatokat lehet teremteni, nem pedig az, hogy kivegyük a kenyeret a Háromszék újságírói kezéből.
Szerintem Stan Katalinnak csak megköszönni lehet, hogy ezeket a rendezvényeket a megyénkbe telepítette, a román rádió és televízió az ő kapcsolatai révén felveszi és közvetíti az előadásokat — először közvetít a román tévé parkban felvett koncertet, és azt is Sepsiszentgyörgyről —, ugyanakkor az ő ügyködése eredményeként a gálák és a mesterkurzusok vendégei, résztvevői az Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból, Angliából, Magyarországról, Ausztriából, Oroszországból és Romániából verbuválódtak össze. Az Árkosi Kulturális Központnak nem kis büszkeség az, hogy a már befutott zenész életrajza azzal kezdődik: „diákkoromban Árkoson az ennedik gála résztvevője voltam", és tetszik, nem tetszik, ez mind Stan Katalin érdeme is. Nem utolsósorban partneri kapcsolatot hozott létre a központ és az UCIMR között, ez a szakmai egyesület finanszírozta a mesterkurzus tanárainak fizetését, amit mi nem tudtunk volna előteremteni. És végül köszönik az árkosi panziósok is, mert májusban és júliusban megtelnek a szálláshelyeik zenészekkel és ezek családtagjaival.
A télen megígért helyeket a mesterkurzusokra komolyan gondoltuk. A szentgyörgyi fiatal zenészeknek is tartsunk fenn két helyet — ez volt a határozott kérésem, szervezőkollégáim ezt nem is ellenezték —, de sajnos nem volt elegendő a sajtóban megjelent közlemény, mert senki nem érdeklődött Sepsiszentgyörgyről. Azért idén is volt két „helyi" résztvevő, Gáspár Tünde szoprán és Nagy Gábor zongorista (kézdivásárhelyi mindkettő), ők Budapesten tanulnak, és idén ezt a mesterkurzust választották. Azzal az egyezséggel váltunk el, hogy hamarosan visszatérnek Árkosra koncertezni.
Végezetül Nagy Hanna tanárnő utolsó soraira szeretnék reflektálni, mivel ez az én asztalom. Ha a tanárnő is ugyanarra gondolt, amit én értettem, akkor szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Demény Attilától átvett megállapítás nem felel meg a valóságnak. Az Árkosi Kulturális Központ szűk költségvetése miatt már rég nem hív meg művészeket, az évi programunkat a bejelentkezések szerint szervezzük meg, persze az említett szakmai színvonal alapján. Azt nem tudom megengedni, hogy meghívjak valakit, és ne tudjam kifizetni. Azok közül, akik 2010-ben felléptek az Árkosi Kulturális Központban, senki sem kért tiszteletdíjat; most írjam le, hogy nem is lett volna miből kifizetni... Ilyen felállásban idén a marosvásárhelyi Tiberius kvartetten kívül senkit sem érdekelt Árkos, sem Kolozsvárról, sem Marosvásárhelyről, sajnos. Remélem, jövőben másképp alakul a koncertek sorsa, vagy ha elsőnek Demény Attila „megtörné a jeget", akkor lennének követői is. Addig is a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjait és tanárait szeretettel várjuk rendezvényeinkre, mert tényleg hiányoznak. Ha segít, még azt is vállaljuk, hogy az előadásainkra bérelt autóbuszjáratot a líceum előtt is megállítjuk egypár percre...
KOPACZ ATTILA, az Árkosi Kulturális Központ igazgatója
