Több mint négy évtizeddel ezelőtt, amikor Háromszékre kerültem, a vidéket ez a mondás járta: Szentivá­nlaborfalva? Akkor asztalitenisz, s ha asztalitenisz, akkor a Korodi testvérek, Hajnalka és Mária. Hát igen, a sors játéka úgy hozta, hogy ebben az időben került a szentivánlaborfalvi iskola élére a székelykeresztúri tanítóképző egykori végzőse, Molnár Ferenc, és az iskola tantestületébe a brassói asztaliteniszsport egykori kitűnősége, Boga András, előbbi életre hívta az asztaliteniszt, utóbbi hatalmas tudásával besegített, hogy rangot is adjanak az életre hívottnak. De ez a szerencsés egybeesés még mindig nem lett volna elegendő, ha Laborfalvi Róza — igen, Jókai Mór felesége — falujában nem születnek olyan tehetségek, mint a Korodi ikrek: Hajnalka és Mária.

Hogy Hajnalkánál maradjunk, rövid idő alatt országos hírnévre tett szert, válogatott asztaliteniszező lett, s mint a Rapid sportolója, arany- és ezüstérmet szerzett a Vasutas-világbajnokságon, bronzérmet a Főiskolás-világbajnokságon. Túl az asztaliteniszen a hegymászásnak is hódolt. A civil életben tanárként dolgozott, a Pedagógusok Háza igazgatója is volt. Több ezer diákot oktatott az ép testben ép lélek szellemében, így igyekezett szülőföldjét és népét szolgálni, amíg egészsége engedte. Fájó szívvel, szomorúan búcsúztunk el tőle, hogy örökre megőrizzük emlékét. Hajnalka, nyugodj békében.

Á. K