Később szabadon engedték, és kiutasították Oroszországból. A román válaszlépés sem késlekedett, Bukarest, tagadva a Grecut ért vádakat, szintén kiutasított egy orosz diplomatát.

Ezután következett a reprezentatív és eléggé nyugtalanító folytatás.

Az orosz napilapok megszellőztették, hogy a Grecutól elkobzott iratok egy része az orosz csapatok által megszállt Transznisztriára vonatkozik, hiszen Romániát igen érdekli a moldovai helyzet.

Ezután találkozott Iaşi-ban az agilis Traian Băsescu Vlad Filat kisinyovi kormányfővel, és világosan kifejtette, hogy Románia érdekelt a testvéri Moldova Köztársaság területi épségének helyreállításában. Utalt az orosz megszállás alatt álló Dnyeszteren túli területre. A román államfő szerint ,,minden országot megillet a jog, hogy más ország ne foglalhasson el egyetlen tartományt sem a területéből".

Természetesen azonnal jött a csattanós orosz válasz — jelezve, hogy a két ország viszonya tovább romlik. Andrej Nyeszterenko, az orosz külügyminisztérium szóvivője meglehetősen brutális nyíltsággal úgy fogalmazott, hogy ,,némelyek propagandisztikus megfontolásból a végtelenségig spekulálnak az orosz megszállással, és a Moldovai Köztársaság területi integritásának, szuverenitásának védelmezői szerepében tetszelegnek". A megszállás vádját hevesen visszautasítva a szóvivő azzal érvelt, hogy ,,az orosz hadsereg békefenntartó küldetést tejesít Transznisztriában. Katonáinkat az 1992. július 21-én aláírt egyezmény értelmében küldtük oda, elkerülendő a további vérontást."

,,A mi érdekünk — nyilatkozott Iaşi-ban Băsescu — ahhoz fűződik, amiben hiszünk. Hisszük és valljuk, hogy egy országot nem szabad megfosztani területeitől." Erre is utalva Nyeszterenko kifejtette, hogy ,,Transznisztria státusa kizárólag politikai kompromisszumok révén rendezhető…"

De pontosan ez a kompromisszumkészség hiányzik az érdekelt felekből.

Az orosz—román viszony pedig közeledik a fagypont felé.